Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június

1956-05-23 [1076]

Kedves mur. kis hál Igatóim l A budapesti pártaktíva ülés ár e érkezett mintegy ötezer főnyi párt funkcionárius, mint azt a sztálini id őkben megszokta, most is szo nélkül vette tudomásul Rákosi beszédét. A különbság a múlttal/szemben csak annyi volt, hogy most nem üvöltötték "Éljen Rákosi!" és a végén nemcsak tapsoltak, hanem a tapsot megszakítva,kezüket magasra .emelve nyilvánították ki véleményüket az elhangzottak felett. A megtört hangon beszélő Rákosi elégedetten pillantott szét az óriási teremben, amikor azt látta, hogy Kovács István felszólítására a tapsolok kezei magasba lencilnek és senki sem ezól ellem A kommunista sajtó és Rákosi természetesen ezt az egyhangú helyeslést nem a pártfunkcionáriusok, a diktatúra jólfizetettt ügynökei, a stréberek helyesléeként tünteti fel, hanem azt állit ja, hogy a Sportcsarnokban tulajdonképen a magyar ipari munkásság helyeselt, tapsolt ás ejielte kezét magasra. Amikor a tömegek történelmi szerepét, a néppel való együttműködését, a bírálat szabadságát hangoztatják... megint szándékoson összetévesztik a népet a pártfunkcionáriusokkal, az ipari munkásságot a budapesti pái:aktiv ával> Hadd gondolják a munkások, a munkásság, hisz úgysem juttathatja kifejezésre szabadon véleményét, nincsenek szabad szakszervezetei, nincsenek ellenzéki pártok, nincs demokratikus választás, nincs titkos szavazásj tehát nyugodtan ráfoghatjuk a párt fizetett acsarkodóira, hogy dk az ipari munkásság. Ezek után egyetlen magyar dolgozó sem csodálkozik azon, hogy Rákosi mosakodását fullajtárai egyhangú helyesléssel fogadták, elvégre ugyanazokban a bűnökben, amelyeket Rákosi a magyar nép ellen az elmúlt tíz esztendőben elkövetett, kisebb-nagyobb mértékben ezek a funkcionáriusok ia osztoztak. Amikor tehát lelkesedéssel aegadták a felmentést n£gy tanítómesterüknek, önmagukat is felmentetteknek tekintették. Ha azonban az ipari munkásságot, a gyárak és az üzemek dolgozóit kérdezték volna, ez a felelet távolról sem lett volna ilyen egyhangú. Az ipari munkásság döntő többsége nem fogadta volna el RáKosi mosakodását, és a konzekvenciák levonását követelte volna. De nem elégedett volna meg azokkal a bejelentett intézkedésekkel sem, amelyekkel a XX. szovjet pártkongresszus határozatait igyekszik a párt, Rákosi vezetésével elszabotálni. Vegyük csak sorjában a dolgokat» Rákosi beismerte, hogy hibás volt: a személyi kultuszt o maga is eltűrte, sőt nem egyszer támogatta. Bánjr és sajnálja c szocialista törvényesség súlyos megsértéseit. A magyar ipari munkásság nem azt várta Rákositól, hogy vénasszony módjár., fogadkozzék, hanem vonja le a konzekvenciákat. De nencsak ő, hanem vele együtt Gerő Ernő is, a bukott