Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június

1956-05-22 [1076]

könyveket, amilyeneket akarnak ? Miért cenzúráiják a könyveket éa az újságokat ? Miért nsm engedik be a nyugati zenét ? A kinos kérdések egyikére sem kaptak válását. Minden fiatal önálló lény, gondolkodó ember, akinek önálló véleménye von. Azokról a problémákról is, amelyeket felvetett. Kelet-Berlinben néhányszáz fiatol tudni akarta, hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről a párt. Miért ? Bizonyéra a zért, mert mindegyikből ott él a kételkedés. Nálunk Budapesten az öregek tapssal és kézfelemeléssel szavaznak Megalkuvók, opportunisták. Miért ? Nem ellenkeznek, hiszen sáámukraicényelmes életet biztosit a párt és egyébként is ismerik azt a régi magyar közmondást: Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ezek a sportcsarnoki ülés en rás zt vett veteránok nem vették tudomásul, hogy a moszkvai XX. pártkongresszus lerombolta azokat az ideálokat, lerombolta azt a tekintályimádatet, amely őket hallgatásra kényszeríti. Kényelmesek, hallgatnak, mert számukra mindennél többet ár a kényelem. Ez azonban nem oldja meg a problémákat. A magyar fiatalság lelkében - főleg a rendszer által kiképzett fiatalok lelkében - elvégezte hatását a moszkvai pártkongresszus képrombolása. A többiek pedig, akik eddig is kivül voltak ezen a hutáson, a fiatalság lendületével uj utcúiat keresnek. A szavak nem győzik meg őket, csak a tettek. Tisztán látják, hogy az elmúlt években be akarták csapni őket. Gyűlölik ösztönösen a hazugságot, gyűlölik a hazugokat is. Az egész rendszeit,mindenkit, aki be akarta csapni őket* Az üzemekben, a szellemi életben, falun, mindenütt megindult a szélien lázadása. Főleg a fiatalok között. Jogot követelnek arra, hogy önálló véleményük lehessen. Nem hisznek a diktatúra mindenhatóságéban. Keresikéz igazságot, de a pártvonal nem győzi meg őket semmiről. Kutatják a bizonyosságot, de a pártpolitika csak bizonytalansigot ad nekik. Megindult egy folyamat, atelyet senki se tud ellenőrizni többé. Még a Sportcsarnok hazug, egyhangú, szolgai véleménytelensége sem.