Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március
1956-02-11 [1072]
Sajtőnapot rendeztek a budapesti kommunisták, igy akarták elhitetni Önmagukkal, hogy van még sajtójuk, Holott Budapesten nincs napilap, hanem csak újság formájában kinyomtatott napiparancs, A diktátorok legfőbb dolga, hogy megrendszabályozzák a sajtót, A kommunista párt is, amint hatalomra került, megnyomorította a sajtót. A rezsim urai azonban önmagukat csapták be 5 Amilyen fontos eszköze a kormányzatnak a közvélemény kialakításában r\ sz->b->d sajtó, annyira, hasztalan, céltalan és hatástalan az újság alakú szovjet nyomtatvány, amelyből hiányzik a valódi tájékoztatás : a szabad szellem és a birélat. A kommunista párt a hajdan kitűnő magyar ujságirást hivatali foglalkozássá süllyesztette. Az újságírókból fogalmazók lettek, akiket arra kényszeri tettek, hogy a moszkvai parancsot megfelelő tálalásban hozzák a hop tudomására. Nemcsak megtiltottak minden szabadságot, de letag-dtak minden apró eseményt is. Azt hitték, hogyha ezekről nem írnak, akkor azok tulajdonképpen meg sem történtek. Hajnali tűzvész Kőbányán, - ezt nem volt szabad leközölni, A népi .demokráciában rend van, s igy sohasem üt ki tűzvész. Azt is tilos Volt közölni, hogy vl aki leesett a villar mosról. \ kommunista rezsim megparancsolta azt is, hogy üzemi balesetekről se írjanak az újságok^ de azért a balesetek nem szűntek meg ás a tűzvész • -kkor is kiütött, ha tilps volt megírni. A kommunif-t" újságírók mindent megpróbáltak, hogy kínos feladatukat teljesit-sék, könnyedén és meggyőzően, n zc*nn a budapesti szerkesztőségekben tudják a legjobban, hogy mennyire reménytelen volt ez a vállalkozás. Val-mrikor például Rákosi Mátyás nevét mindig valamilyen csodálatos jelzővel lehetett cs.ak leírni. Igazán szánandó volt az ujságirdi/Óolga* Nem tudtak mással előhozakodni, folyton csak azt irták, hogy a magyar nép szeretett vezére, Rákosi. Egyéb nem jutott eszükbe Nem is juthatott, mert nincs szomorúbb kötelesség, mint a valótlanságot ugy megírni, mintha valóság lenne. Ez azonban sohasem sikerül, sohasem meggyőző és mindig nevetséges. Nem volt sz-h->d megírni a hajnali tüzet, de kötelező volt megírni a nem létező hajnali lelkesedést. Meg kellett irni például, hogy a láng -gépgyárban csillogó szemmel látnak neki a dolgozók r > felajánlásoknak, csillogó szemmel je£y zik a békekölcsönt és örömtől dobogó kebellel beleng a nép a röpgyüléseken.
