Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-11 [1072]

Érdemes volna megszámlálni egyszer, hogy a kommunista sajtóban hány ezerszer meg ezerszer jelent meg ez a kifejezés : összevillantak a szemek. Leszakadt a daru, felrobbant a kazán, sebaj, összevill-mtak a szemek és a dacos tekintetű férfiak és nők hordták a mázsányi terhet daru nélkül. Ez csak egyszerű, hiszen össze villantak a szemek, áz újságírók nagyon jól tudták, hogy nem villantak össze. Nagyon jól tudták, hogy senki sem hiszi el azo­kat az idétlen cikkeket, amelyeket pártutasitásra készitettek. Tisztában voltak azzal is, hogy a keserves voritékkel megirt vezércikkeket senki sem olvassa el. 0, micsoda rémületes feladat volt az ujságiró számára olyan cikket megírni, hogy : Előre a békekölcsön sikeréért ! - vagy hogy : Törlesszék adósságukat a bányászok l A bányászok nem törlesztették adósságukat, mivel megelégelték a munkásnyuzást. A békekölcsönnek nevezett különsarc méginkább elkeseritotte a dolgozókat* A vezércikkeknek nem volt semmi ha­tásuk, csak arra voltak jók, hogy tönkretegyék, elszürkitsék az újságokat. & szerkosztők még fogalmazói minőségükben is el­keseredve küldték nyomdába az egyes cikkeket, a párthivatalnokok tűrhetetlenül hosszú és unalmas cikkeit. Ezeket a cikkeket cs n k a vezetők olvasták önelégült gyönyörűséggel, a népnek nem kel­lettek. Akik ilyen alaposan tönkretették a ma­gyar ujságirást, akik intézményesitették ezt az áldatlan álla­potot, most sajtónapot rendeznek, mert azt romélik, hog/-ha van sejtőnap , hát majd lesz s^jtő is. A párt megbizottai, akik megszabták az újságok alakját, tartalmát, Leiekkönyvvezetésnek tekintették az ujságirást. Most annyi kudarc és szégyenbe fulladt kísérlet után életet szeretnének lehelni a oa.avke nyomtatványok­ba. Ujabban megengedték néhány rendőri hir közlését, néhány panaazos levél ismertetését arról, hog>7 nem működik a gázóra vagy elromlott a vízcsap. Azt hiszik, hogr ebből áll a sajtószabadság, azt remélik, hogy szinoosé teszik ezzel a szürkeséget és elkáprázt-1 ják vz olvasót. Tévednek. A valódi szabadság nélküli s^jto* sohasem lesz színes, sohasem lesz érde­kes. A aagynr sajti régi munkásai gondoljanak ezekben a sivár napokban a m^gy^r újságírás régi rangjára, te­kintélyére és hagyományaira, V.al-mikor Lözszellemet alakítottak ki a magyar újságírók, akiknek olyan nagyjaik voltak, mint Kemény Zsigmond, Eötvös Károly, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond. A magyar sajtó páx-'tlan volt egész Európában, mert az egyetlen volt, amely az irodalmat eltartotta, táplál­ta. Akkor nem voltak szürkék az újságok, akkor önként és érdek­lődéssel olvasták a cikketet az olvasók. Igyvan ez ma is a szab-d világban. De a haz^i ujságiróktől még azt is megtagad­ják, hogy rendszeresen olvashassak a külföldi újságokat. A párt toldozófoldozó utasításai nem gyógyították meg a kommu­nista sajt ót, ebből csak csoma/olópapir lesz, de valódi újság sohasem, í Magyar Orszáeos I

Next

/
Oldalképek
Tartalom