Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 8. Istentiszteletek a Belvárosi plébániatemplomban

jj: város lakossága Mária Magdolna napján a „Mons Calvariae"-re. Ez a „Kálvária-hegy" a Szent Sebestyén temetőben feküdt, a „falakon kívül". A litániát a superior német nyelvű szentbeszéde után a közeli Mária-szobornál, a „fehér Máriánál" mondták el ezzel a refrénnel: „Hogy minket a pestistől és az éhségtől megmenteni méltóztassál" („Ut nos a peste et fame liberare digneris").789

A barokk korban az oktávákat mindig körmenettel zárták be. Az Űrnap oktávájában három körmenet is volt, egy az Űrnapján, egy a rákövetkező vasárnapon, s egy pedig, a harmadik, az oktáva zárónapján. Az útvonal megegyezett a maival (tehát a Jókai utcán át a Budai kapuhoz, s onnan a ferencesek előtt vissza a plébániatemplomba). A körmenetet, amelyen a céhek, a diákok és a katonák tömegesen megjelentek, zenekar és ágyúlövések tették ünnepélyesebbé. A szerzetesek minden alkalommal keresztjeik alatt zárt egységben vonultak fel.

A templomi liturgiához szervesen hozzátartozó (feltámadási, úrnapi, búzaszentelő) körmenetekkel külön nem foglakozunk, inkább azokat a körmeneteket tárgyaljuk, amelyben a hívek liturgikus igénye fejeződik ki, vagy városunk történetével kapcsolatosak. Ezek közül egyesek megszűntek már, mások azonban ma is szokásban vannak.

A legrégibb körmenet a felszabadulási körmenet. Ezt május 19-én tartották a török uralom alól való felszabadulás emlékére a 17. század végétől. A város fogadalmi ünnepe is volt egyben, és óriási tömeg vett részt rajta. A körmenet a belvárost kerülte körbe. Az Oltáriszentséget vivő pap mögött a katonai és világi előkelőségek haladtak. Az umbellát790 a városi tanácsosok vitték. Az első áldást a Palotai kapunál, a másodikat a Budai kapunál, a harmadikat a „felső őrségnél" (a Felsőváros felé), a negyediket az élelmiszerraktárnál, az ötödiket a karmeliták (mai szeminárium) mögött a puskaporos tornyok körül adta a pap. A körmenet elején és végén ünnepi beszéd volt és alkalmi versek szavalása, a végén Te Deumot tartottak.791 Hogy mikor szűnt meg ez a nagyszabású körmenet, nem tudjuk. Valószínű, hogy a jezsuiták távozása után!

Mint engesztelő körmenet, említésre érdemes a farsangvégi szentségimádást bezáró húshagyókeddi körmenet is. A már említett jezsuita napló az 1740-i húshagyókeddi (február 18.) körmenet pontos sorrendjét is lejegyezte:

„A tanulóifjúság zászlókkal,

Az idén első ízben az 1737-ben alakult Mária kongregáció fáklyákkal és zenekarral.

Az Oltáriszentség. Melyet a katonák és fáklyások sorfala közt a páter superior vitt, a baldachint négy szenátor vitte. A katonai és világi méltóságok. Aztán özönlött a nép. "792 A körmenet 3 órától 4 óráig tartott. Ez a farsangvégi körmenet a 18.