Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 8. Istentiszteletek a Belvárosi plébániatemplomban
A májusi litániát idővel a többi templom is átvette, de a gazdák és iparosok ma is legszívesebben a barátok litániáira járnak. Plébániatemplomunk májusi litániáit is szép számmal látogatják a hívek. A Mária-tisztelet temploma, a karmelita múltú szemináriumi templom is kiveszi a maga részét az ájtatosságokból: a Keresztény Nők Egyesülete és a Mária-kongregációk ebben a templomban végezték igen látogatott májusi és októberi litániákat Dornis István hittanár, címzetes kanonok és Mezgár Lajos teológiatanár vezetésével. Az 1954. évi Mária szentévben pedig a szokásos ájtatosságokon kívül minden hónap harmadik vasárnapján a Szűzanya tiszteletére egyházzenei áj tatosságot tartanak, amelyeken mindig más-más templom énekkara szerepel. A körmenetek jellegzetes, ősi kifejezései az egyház és a hívek vallásos áhítatának. Amikor a Budán, vagy más ősi városokban tartott középkori körmenetek káprázatos pompájáról olvasunk, el tudjuk képzelni, milyenek lehettek a királyi városnak, Székesfehérvárnak a körmenetei! Sajnos, ezekről írásbeli feljegyzések nem maradtak fenn, de bizonyosak vagyunk abban, hogy nem egy körmeneten - úrnapján, vagy Szent István király ünnepén - maga a király is részt vett, és így a fehérvári egyházi körmenetet országos jelentőségűvé emelte. Az úgynevezett „barokk" Fehérvárban - mint mindenütt, ahol a barokk katolicizmus virágzott - rendkívül népszerűek, gyakoriak és fényesek voltak a körmenetek. Bennük a hívek mély vallásossága és a látványosság iránt érzett gyermekies szeretete is megnyilatkozott. A céhek a maguk színes jelvényeit, ruháit szívesen mutatták be és a hívek céhen kívüli része is örömmel gyönyörködött - az áhítat gyakorlása mellett - a katolikus közösség színes seregszemléjében. Más látványosságban ugyanis kevés része volt akkoriban. A céhbeliek a zászlókon kívül fáklyákat is vittek, a vargacéh pedig gyertyákkal kísérte az Oltáriszentséget. A körmeneten való részvételt „térdepülés"-nek mondták. „Illendő muzsikájuk" is volt akkor és „énekszóval, ájtatosan" meneteltek. De már 1860 körül némely hanyagabb céhet polgármesteri leirattal kellett rászorítani a körmeneten való részvételre.788 A jezsuiták a barokk pompaszeretet szellemében igen sok ünnepet tartottak. Ünnepi miserendet tartottak a rendi szentek ünnepein: Szent Ignácén, Xavéri Szent Ferencén, Szent Alajosén, Szent Szaniszlóén és Borgia Szent Ferencén. Ünnepnek számítottak plébániánkon a magyar szentek napjai és a segítő szentek névnapjai is, mint Szent Sebestyéné, Szent Vendelé. Ezeknek az ünnepeknek nagy részén körmenetet is tartottak. Elemi csapások elhárításáért könyörgő, vagy hálaadó körmeneteket is tartottak. így például 1739. július 22-én, amikor pedig már a második pestisjárvány szedte áldozatait (szerencsére kevesebbet, mint 1710-ben!) könyörgő körmenetben vonult föl a
