Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 8. Istentiszteletek a Belvárosi plébániatemplomban
|' tékben kezdetleges előfutárát a mai liturgikus szentmiséknek! A felsővárosi hívek évente egyszer ma is elmondják templomunkban ezt az angyali olvasót. Bíró Márton önérzetesen kijelenti imakönyvében: a Szentháromság Congrega tióba (így is nevezte az Angyali Társaságot) beszervezte kicsinytől nagyig valamennyi hívét, s „a Nyelveknek különbsége szerint, a mint ezen Veszprémi Püspökség vagyon majd egészben mindenütt, kívül s belül és mindenfelől zöngedezik a Szentháromság dicséretivei. "784 A Társaságnak volt anyakönyve is, amelyet minden plébánián vezettek. A tagok évente négyszer teljes búcsút tartottak. Karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és egyéb jeles ünnepeken, továbbá minden újhold vasárnapon a templom körül körmenetet tartottak, s a szentmise alatt nyilvános offertorium és feszületimádás volt, amely után a Társaság „kincses ládájába " pénzadományt tettek. Az összegyűlt pénzt egy hármas bizottság (plébános, bíró, uradalmi megbízott vagy az egyházatya) döntése alapján részben „a templom szükségleteire", részben a szegények támogatására fordították.785 Mivel templomunk a 18. század közepe táján egészen 1772-ig a veszprémi püspök jurisdictiója alatt állt, ezért valószínű, hogy nálunk is imádkozták az „Angyali olvasót". A vele kapcsolatos Szentlélek-kultuszt azonban Bíró Márton tanítványa, Székesfehérvár első püspöke, Séllyei Nagy Ignác terjesztette el. Ennek egyik megnyilvánulása a felsővárosiak már említett zarándoklatán kívül, a Szentháromság temetőbe vonuló körmenet is.786 A májusi litánia aránylag új ájtatosság városunkban. 1899-ben az Élő Rózsafüzér Társulat tagjai - mintegy kétszázötvenen - beadványban kérték a püspököt, hogy engedélyezze a Mária-havi áj tatosságot. „Mária országának oly sok városában dívik az ős magyar hiterkölcsi élet - mondja a beadvány - ... a Mária-ájtatosság, holott Szent István király székvárosát illethetné /meg/ e részben a legméltóbb dicsőség...", ezért kérték a püspököt, engedje meg, és jelöljön ki egy templomot, amelyben az Oltáriszentség imádása mellett a „Mária-ájtatosságot" végezhetnék. A püspök a ferencesek templomát jelölte ki erre a célra. A litánia költségére 1893-ban 874 forintot gyűjtöttek. Az összeget a Kegyes Alapítványok Gondnoksága kezelte.787 A Ferenc-rendiek májusi litániái rendkívül népszerűek ma is, de azok voltak a paraszti életforma virágzásakor is. A felsővárosi és alsóvárosi parasztok - különösen a leányok és asszonyok - tömegesen jelentek meg a barátok litániáin. Minden május délután, hófehér népviseletbe öltözött parasztleányok sorakoztak föl a barátok szentélyében. Ezek a „Mária-leányok" fejükön koszorút, a hajukban pedig fehér vagy világoskék szalagot („máslit") viseltek, és fél karéjban, zászló alatt tömörültek az oltár előtt.
