Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 7. A fehérvári polgárok hitéletéről

„Édes királyunknak drága nemes Erkölcsét,

Kövessük Magyarok látván élte illy gyümölcsét:

Hogy... megnyerhessük Mi is a mennyország boldogságát, Amen."

Ez a szentkövetés a vezérszólama a Szent Imréről, Erzsébetről szóló énekeknek is, és ezzel nyer jelentőséget a barokk kor hívő keresztény és polgári nevelésében. Nem véletlen, hogy a Szűzanya után egy-két „Nothelfer" mellett - a legnépszerűbbek a magyar szentek. A prózai imakönyvek ugyanezt a szellemet tükrözik.

A Fehérvár felszabadításának évében (1688) Nagyszombatban megjelent „Annus cealestis" is kidomborítja azt a hazafias vonatkozást, amit egyes ünnepekhez fűzött megjegyzéseiben. Az alaptónus ebben a jezsuita munkában is a Regnum Marianum: Mária mint Patrona Hungáriáé.511

Lassan-lassan a német nyelvű imakönyvekben is érzékelhető - bár nagyon óvatosan - a magyar szentek tisztelete. Természetesen csak a Magyarországon megjelent német imakönyvekben tapasztalhatók magyar vonatkozások. A 18. század második felében már egyházmegyénk kiadásában is megjelentek magyar nyelvű imakönyvek. Ezekből töltekezik a magyar ajkú vagy egyre magyarosodó fehérvári hívő. Szent Imréről például így énekelnek hívei:

„Hát Imre elhágy?

El! - mert Ég is rá vágy.

Boldog Székes Fehér Vár,

Hol födte halottas zár. "5n

Szent Istvánhoz pedig a következőképpen könyörögnek a litániában:

„Hogy a régi buzgóságot bennünk megnyitsad..."

Könyörögjünk: „tekénts a mi szegény Hazánkra is, a te szolgádnak, a mi Szent Istvánunknak érdemeiért. "513

Templomunk védőszentjének, Szent Istvánnak ünnepét a magyarság örömnapjának nevezi, majd könyörgéseit e szavakkal fejezi ki:

„ Szent István ily szeretettel Hagyván el magyaraidat,

Légy, kérünk, emlékezettel S védelmezd árváidat!"514