Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 7. A fehérvári polgárok hitéletéről
Az 1748. és 1749. évi sáskajárást Isten büntető csapásának tulajdonította a szerző: „A sáskákat, melyeket titkos nyilvánvaló bűneinkért Országunkra küldtél, távozígy építette újra föl a török alatt lelkileg is romba dőlt Fehérvár polgárainak lelkében a magyar szentek tiszteletét a barokk egyház, imakönyveivel és papjaival. Nincs olyan város hazánkban, ahol ilyen hagyományos és élményi ez a tisztelet. Gyökereit a sokat forgatott, anyáról leányra szálló imakönyvekben kell keresnünk! A jezsuiták diáriumában, a Canonica Visitatiókban és egyéb feljegyzésekben találunk adatokat arra vonatkozóan, hogyan reagált Fehérvár katolikus lakossága a barokk kor papjainak és a későbbi korok lelkipásztorainak munkájára. Más szóval milyen valláserkölcsi állapotokat mutat Fehérvár török hódoltság utáni katolikussága a gyakorlatban? Bizonyos, hogy az Egyház parancsaival és tilalmaival szemben sokkal érzékenyebb volt, mint a mai hívő. A kurucokra igazán nem lehet ráfogni, hogy túlságosan egyháziasak lettek volna, s a jezsuita Diarium mégis feljegyezte, hogy Szekeres István (a később nagy szerepet játszó kuruc ezredes), amiért valami erőszakosságot követett el, - „violentiam inferentem" - vezeklésből lámpát égetett a Szent Agota-oltár előtt a jelenlévő eucharisztikus Úr Jézus engesztelésére.516 Ugyancsak ebből az évből, 1701-ből szól a feljegyzés egy polgárról, aki amiért anyját bántalmazta, ádvent 3. vasárnapján nyilvánosan vezekelt oly módon, hogy a fél kilences szentmise alatt gyertyát égetett („cum lumine poenitentiam egit").517 Ilyen és ehhez hasonló, még a középkor kollektív vallásosságára emlékeztető hitvallások nem voltak ritkák a barokk korban. Az egyházias életstílus külsőségekben is erősen megnyilvánult. Hadd említsük meg azt a jellemző eseményt, amelynek nyomára ugyancsak a Diariuinban bukkantunk. A nagytekintélyű Hiemer Sebestyén városbíró fia meghalt. A halottat jezsuita ruhában temették el a barátok kriptájában (ekkor ugyanis még nem épült fel a jezsuiták új temploma, amelyben már volt kripta).518 Az itt említett Xaver még nem lehetett jezsuita novicius, mert akkor nem nevezte volna a naplóíró „filiolus-nak"519, s a nevét sem találtuk meg a jezsuiták trencséni noviciátusának tagnévsorában,520 pedig akkor már egy-két fehérvári ifjú szinte bizonyos, hogy Trencsénben újonckodott. A fiú valószínűleg serdülőkorban halhatott meg, s lehet, hogy jezsuita szeretett volna lenni, a szülők tasd el. "515 Valláserkölcsi állapotok
