Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 4. Temetők és szobrok

ból emeltek, de az ábrázolt alakok szentek, sőt városunk szentjei. Mindkettőt Szent István halálának 900. évfordulójára készülve, 1937-ben állították fel. Az egyik Szent Istvánnak a vármegyeháza előtt álló monumentális bronzszobra (Sidló Ferenc alkotása), amely a lovon ülő István királyt ábrázolja, aki buzogány helyett keresztet tart a kezében, hogy ezzel térítse meg népét a kereszténység számára. A második szobor Szent Imrét ábrázolja (Lux Elek alkotása), ott állt a székesegyház melletti kis téren, és finom vonalaival a szűzies magatartást fejezte ki. A nagy ostrom alatt azonban ez a szobor is elpusztult.311

Végül meg kell emlékeznünk Prohászka Ottokárnak a püspökkert várfalrészében kiképzett érdekes emlékművéről: monumentális, szinte barbár idomú mészkőangyal lebeg egy terméskő oszlopon, baljában magasra tartva a keresztet. A kőoszlop alapzatán a lánglelkű apostol reliefje emlékeztet az apoteózis beteljesülésére. Az emlékmű hátsó falára ezt a felírást véste a művész: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, és mi mást akarok, mint hogy égjeni" Az emlékmű Pásztor János alkotása.

133