Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 5. Szerzetesrendek
5. Szerzetesrendek A középkori Fehérvár vallási életében fontos szerepet töltöttek be a szerzetesek. A középkori ember a végletek embere volt: tudott nagyon bűnös lenni és tudott gyermekien imádkozni, önkínzóan vezekelni és lelki életére is figyelt. A szerzetesházak voltak számára a keresztényi tökéletesség mintaiskolái. Az Árpádok első századában az egyetlen nyugati szerzetesrendnek, a bencés rendnek fiai leginkább az erdők és hegyek rej tekén, Pannonhalmán, Bakonybélben, Tihanyban, Pécsváradon tevékenykedtek. Fehérvár éppen ezért sokáig nem is jöhetett számításba. Csak a 13. században, az új nyugati szerzetesrendek születésének századában telepednek városunkba szerzetesek. Előttük azonban már itt tevékenykedik egy majdnem szerzetesi közösség: a jeruzsálemi Szent János keresztes lovagok (johanniták) Szent Istvánról elnevezett konventje. A rend, amelynek első templomát és zárdáját 1048-ban alapították Jeruzsálemben, kettős célt tűzött maga elé: a betegek ápolását és a szaracénok elleni harcot. E rend tagjai tulajdonképpen egyesítik magukban a hármas fogadalmú szerzetest és a világi lovagot; három hivatás közül választhattak: a lovagi, a papi, vagy a betegápolói munka közt. A magyar királyok inkább az elsőt, a lovagi eszményképet választották, mert - különösen a tatárok feltűnésével és a török nyomás alatt - ezek a harcoló lovagok az ország védelmét is szolgálták.312 A keresztesek II. Géza uralkodása alatt jöttek Székesfehérvárra, és itt alapították meg első magyarországi rendházukat.313 Patrónájuk a király felesége, III. Béla édesanyja, az orosz származású Euphrosina volt. A konventháznak és a Szent István király tiszteletére szentelt templomnak építését ugyan Martirius, esztergomi érsek kezdte meg 1161-ben, de Euphrosina fejezte be314, akit halála után a keresztesek templomában temettek el.315 A rend konventháza hiteleshely volt, s mint ilyen fontos szerepet töltött be az ország társadalmi életében. Nagy értékű levéltárát az 1543. évi végzetes ostrom előtt a káptalani levéltárral együtt Pozsonyba menekítették az ottani társaskáptalan őrzésére bízva. De amíg a káptalani levéltár páratlanul értékes anyagát nem másolták le, addig a keresztesek levéltárát szerencsére lemásolta Flevenessy Gábor jezsuita három vaskos kötetben,316 amely az Egyetemi Könyvtárban hozzáférhető. Egyébként a keresztesek őrizték levéltárukban az Aranybulla egy hiteles másodpéldányát is.
