Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Mózessy Gergely Adalékok Prohászka Ottokár egyházkormányzati munkásságának értékeléséhez Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök: E 100 esztendeje összetartozó négy szó, mint kifejezés mindannyiunk számára ismert, természetesnek hat, láttuk legalább képaláírásként megszámlálhatatlanszor. Tartalmi értelmezése mégis sok nehézséget okoz. Prohászka egyénisége és munkássága ugyanis messze túlmutat a székesfehérvári egyházmegye keretein. Halála után volt, aki az „ország püspökeként" aposztrofálta,1 fehérvári sírfelirata - Glattfelder Gyula szavaival - „apostolus et praeceptor Hungariae"-nek, azaz Magyarország apostolának és tanítómesterének nevezi, a későbbi szakirodalom pedig a századvégi „katolikus újjászületés nagymesterét és végrehajtóját"2, vagy épp a II. Vatikáni Zsinat eszmei előfutárát3 látja benne. E távlatok miatt fehérvári püspöki, azaz helyi munkásságának értékelése több mint nehéz feladat. Jellemző, hogy egyházmegyénk 1977-es jubileumi névtárában - ahol minden főpásztor pályájának csak helyi vonatkozásaira koncentrálnak a szerzők - a Prohászkát bemutató Fényi Ottó egészen más célt tűzött ki maga elé, annak a vizsgálatát: „hogyan hatott [...] életére és tevékenységére a püspöki ordo és officium?" Prohászka püspök egyházkormányzati munkásságának teljes értékeléséhez még most sem tudunk eleget. Néhány területen a szükséges alapkutatások is hiányoznak Wolff Károly: Az ország püspöke. In: Prohászka tanulmányok. Szerk. Brisits Frigyes. Budapest, 1927 314. Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Bécs, 1962. 42. Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár, a II. Vatikáni Zsinat előfutára. In: Keresztények az ezredfordulón, Budapest, 2001. 333. 83
