Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
I Gyorgyovich Miklós: Prohászka Ottokár lelkisége és a Regnum Marianum gozik. Shvoy püspök így ír: „Csodálatos, hogy a teológiai tanár, aki a lakása melletti tanári könyvtárban töltötte a nap legnagyobb részét, milyen szeretettel és megértéssel ereszkedett le hozzánk, VII-es gimnazistákhoz, és foglalkozott velünk. Szuggesztív ereje volt. Alig vártuk a szombatot, hogy bemehessünk hozzá a heti szentgyónást elvégezni. Még most is emlékszem rá, hogyan tanított összeszedettségre, figyelmes olvasásra, s hogy tudott örülni, ha egy negyedórát tudtunk teljes elmerüléssel olvasni. Az ő dogmatikai órái voltak a legnagyobb szellemi élmény. Épp az Ég és föld könyvét írta akkor, s a teológiában Istenről, a teremtőről magyarázott. Az óra elején kezdtük lejegyezni magyarázatát, de rövidesen az egész osztály abbahagyta az írást, s lélegzetvisszafojtva hallgatta magyarázatát. Csodálatos világ tárult fel lelkünk előtt. Néha 1-2 hétig is magyarázott, s mi elbűvölve hallgattuk szavait, s elmerültünk Isten csodálatos világában, amelyről még sohasem hallottunk így beszélni. Mikor befejezte a dogma egy-egy fejezetét, föladta a könyv 20-30 oldalát a következő órára. És ezt megkövetelte, de alaposan. Ha egy-egy gyöngébb tanuló felelt, türelmesen várt, nem segített, s ha már túl hoszszú volt a pauza, a reverendájáról fricskázta a porszemeket. Az egész osztály szenvedett a döcögés alatt, mindenki érezte, hogy ez nem méltó az őfönséges dogmatanításához. Tanult is mindenki teljes erejéből. Minden este elmélkedési pontokat adott kedves, szellemes, közvetlen előadásban. Ezekből született meg az Elmélkedések az Evangéliumról. Hangulatosak, szépek, színesek voltak az elmélkedések. Látszott, hogy mestere ennek a művészetnek. De még szebbek és színesebbek voltak a vasárnapi exhortációk, amelyeket egy negyedóráig tartott minden vasárnap reggel elmélkedés helyett. Remekbe készült beszédek voltak ezek. Minden csütörtök este, esti ima után megtartotta szentségimádási óráját a kápolnában. Ilyenkor mi kispapok is bent maradtunk, s figyeltük, amint egy óra hosszat feszesen térdelve, átszellemülten imádta a szentségi Úr Jézust. Mint Bethániában az egész ház eltelt Mária kenetének illatával, a kápolna is betelt az ő imádságos és bensőséges lelkének áhítatával, s boldogok voltunk, hogy abból ránk is áradt egy kevés. Naponkint reggel 6 órakor misézett a teológusoknak. Összeszedett, áhítatos misézése eleven illusztrálása volt elmélkedéseinek és exhortációinak. Új szellem vonult be személyében a magyar szemináriumba: a gyakori szentáldozás és a komoly eucharisztikus élet volt a legerőteljesebb nevelőeszköze.,/y 7 7 SzfvPL - Prohászka Gyűjtemény. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK_________ 63
