Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

- Gyorgyovich Miklós: ProMszka Ottokár lelkisége és a Regnum Marianum

Megalakul a Regnum Marianum

Prohászkának számos kezdeményezése volt. Ezeknek egyike a Regnum Marianum. Kutatásaim során - a legnagyobb meglepetésemre - 1885. december 8-án ezt találtam naplójába jegyezve: „Imámban kérem, hogy az ifjak szellemét éltessem, és az életben a hitet alkalmas intézmények fölállítása által ébresszem. "8 9 Ekkor fogan meg benne tehát az a gondolat, hogy valamiképpen létrehozzon egy katolikus elitet nevelő intézményt. Ez az első utalás a Regnumra, amely ténylegesen majd csak jó 15 évvel később indul útjára. Jegyezzük meg a dátumot, mert érdekes: december 8., a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, amelyről szóló dogmát 1854-ben hirdették ki. A Regnum Marianumnak máig december 8. a főünnepe.

Shvoy Lajos Prohászkának a szeminaristákra tett hatását így fejti ki: „Ezekből a kispapokból került ki elsősorban az a papi generáció, amely Prohászka Ottokár irányítása mellett megindította a nagy magyar katolikus restaurációt a huszadik század fordulóján.,n> Tehát az ő keze alatt felnövekedett papi generáció tudatosan kereste a komolyabb papi életet, s Kanter Károly királyi várplébános pártfogása alatt a Damjanich utca 28/b. szám alatt egy hitoktatói otthont Philippinum név alatt létesített - Néri Szent Fülöp oratóriumainak mintájára. Prohászka Ottokár meg-meglátogatta ezt a 10-20 tagból álló lelkes hitoktatói gárdát, tartott nekik konferenciákat, s buzdította őket a komolyabb papi életre. Ez a Regnum Marianum közvetlen előzménye.

1901 nyarán a Damjanich utca 50. sz. alatt sikerült venni egy háromemeletes házat, s rövidesen ide került át a hitoktatói otthon. Itt alakult meg 1903-ban a Regnum Marianum. A házvételt követően egy háromtagú küldöttség ment Esztergomba Prohászka Ottokár spirituális úrhoz, s fölszólította Őt, hogy jöjjön Pestre, vegye át a ház vezetését, s legyen az egyházmegye fiatal papi generációjának vezére. A kérés meglepte őt, s kacagva hárította el mondván: „Hi ebri sunt et musto pleni."10 Tényleg azt hitte, hogy a fiatalos hév ragadta el tanítványait.

Hogy mennyire nagy szükség volt az általa megálmodott intézményre, annak igazolásául álljon itt a századfordulós állapotokat megmutató Prohászka-beszéd kis részlete: „A legmélyebb szomorúságot váltja ki ben-8 Naplójegyzetek 1,143. -1885. december 8.

9 SzfvPL - Prohászka Gyűjtemény.

10 Teleitták magukat édes borral! - latin, ApCsel. 2,13. Horváth Kálmán: Prohászka a szívekben. Szerk. Barlay Ö. Szabolcs. Székesfehérvár 2005. 27 - Shvoy Lajos visszaemlékezése; Shvoy Lajos: Önéletrajz. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2002:12. Említi még Barlay Ö. Szabolcs a Prohászka-interjúk 1.109. oldalán.

_____________________________________________________________UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK