Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Szabó Ferenc: A teológus Prohászka Szabó Ferenc SJ A teológus Prohászka Prohászka Ottokár halálának „másnapján" Schütz Antal, életművének legjobb ismerője rövid tanulmányt írt Prohászka Ottokár, a hittudós címmel a Magyar Kultúra 1927 április 20-i számába. Schütz megállapítja: „Prohászka nem tudós a szó szokásos értelmében, nem ősi tudományos kérdések továbbszövése - bár példátlan szellemi ruganyossággal utolsó idejéig megőrizte ezek iránt is a legélénkebb érdeklődést, - nem könyvtárak anyagának kiböngészése és meggyarapítása volt az ő iránya, hanem az evangéliumi élet fakasztása és nekizsendítése. Prohászka zseni volt, akit apostoli szeretete sürgetett mindenkinek mindene lenni; tudósnak is, papnak is. Azért bőven merített kivált a Tridentinum utáni nagy jezsuita teológusokból; de teológiai könyvet írni - mintegy a könyvért, ez nem volt az ő kenyere. Egyetlen ilyenféle műve van: A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat, a budapesti hittudományi kar pályanyertes műve. Nyugodtan állítom - fűzi hozzá Schütz hogy azóta egy elavult dogmatörténeti részletet leszámítva - ez a töredelem szentségéről ma is a legjobb teológiai monográfia. "1 A következőkben főleg ezt a teológiai munkát szeretném bemutatni, de előtte néhány megjegyzést teszek általában a teológus Prohászka szellemi beállítottságáról, arról a törekvéséről, hogy apostoli működése során - cikkeiben, elmélkedéseiben, világnézeti és apologetikai tanulmányaiban - igyekezett a hitigazságok tartalmát fogható közelségbe hozni tanítványai, hallgatói, olvasói számára. Valójában mindig teológus is volt, de nem a száraz iskolás teológiát művelte, hanem az átélt igazságokat adta tovább. Hozzátehetjük Sík Sándorral: „A költőt nyomozhatjuk Prohászkának jóformán minden megnyilatkozásában. [...] A költő szólal meg legtöbbször a teológus és geológus ajkán a Föld és Égben is, sőt nem egyszer még az olyan tudományos szakmunkákban is, mint az Isten és világ, a Keresztény bűnbánat és bűnbocsánat, és az olyan kifejezetten irodalmi célok nélkül készült lelki olvasmányokban is, mint Magyar Kultúra, 1927 április 20. 341. (Ugyanitt Sík Sándor a költőről, Brisits Frigyes szónokról emlékezett meg, Bangha Béla pedig Prohászka nagyságát igyekezett megláttatni.) 25 HIT ÉS ÉSZ
