Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
Szabó Ferenc: A Prohászka-kutatás története
Szabó Ferenc Sj: A Prohászka-kutatás története pontból elemezte a költő és a misztikus Prohászka életművét, és később is több írásában méltatta a püspök hatását nemzedéke világnézetére és katolikus költészetére.4 Az említetteken kívül jelent meg még néhány tanulmány, de aztán jött a kommunista időszak: Prohászka gyanús és kommunista „indexre" tett gondolkodó lett; a Schütz-sorozatból főleg az Iránytű, valamint a Kultúra és terror című köteteket kellett kivenni a könyvtárakból és elrejteni. Prohászka nagysága kétségtelen. A jezsuita Bangha Béla, a másik nagy „hódító", a püspök ravatalánál mondott beszédében így összegzett: „O tegnap újabb Trianon történt velünk, tegnap ismét hatalmas darabbal lett kisebb Magyarországi Nem területet vesztettünk, hanem ami tán még fájdalmasabb: lelki nagyságot, szellemi kincsesházunk egyik legértékesebb gyémántját!"5 Érthető, hogy Prohászka kortársai - nemcsak katolikusok, hanem protestánsok is (pl. Ravasz László református püspök vagy Reményik Sándor költő) - akik személyesen ismerték, akik látták és hallották, egyénisége varázsa alá kerültek. De utána egy fél század alatt feledésbe merült alakja. Igazat kell adnunk a kutatónak, Belon Gellért püspöknek, aki már 1959-ben ezeket jegyezte meg (akkor nemigen hangoztathatta a kommunista tilalmat, ami elősegítette Prohászka elfeledését): „Nem elég a Prohászkát méltató nagy kortársak megállapításait továbbadni"; mert - bár szolgálatot teszünk a felnövekvő fiatalabb nemzedéknek - „a nagy megállapítások lelkes szavakba való burkolásával", az ünnepi megemlékezések szuperlatívuszaival igen nagy kárt is okozunk. - „Ahogy a feltorlódó villamos áram rendkívüli fényességre lobbantja lámpánkat, de rövidesen ki is égeti, úgy vagyunk Prohászka dicséretével is: a rendkívüli nagyság hangoztatása a saruszíjat megoldani nem merők kicsiségének és méltatlanságának érzetét neveli ki bennünk. Es ha van panasz, hogy Prohászkát nem sokan olvassák - és sajnos jogosult panasz -, akkor ennek okát itt kell keresnünk. És amíg egy jól megírt és teljes Prohászka életrajz el nem készül, addig e babonás tiszteletből származó bénultság aligha fog eltűnni."6 Igazában nem csupán egy alapos Prohászka-életrajzot kell megírni, hanem felmérni a püspök egész életművét, kiadni a még kiadatlan írásait, elhelyezni e művet a kor eszmeáramlataiban, nevezetesen a megújuló katolikus gondolkodásban és a modernista válság immáron közzétett hatalmas dokumentációja tükrében, illetve a megújuló teológia távlataiban, és rávilágítani arra, hogy ez a próféta fél évszázaddal megelőzte a II. vatikáni zsinat korszerűsödési programját. Ilyen szempontok lebegtek 4 Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában. Budapest, 1929. 5 Bangha Béla: A nagy ravatalánál. In: TOLDY 1927:30. 6 Belon Gellért: Az evangéliumi ember. Prohászka. In: Vigilia 1959/1.14. 14
