Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
Szabó Ferenc: A Prohászka-kutatás története
Szabó Ferenc SJ: A Prohászka-kutatás története kutatócsoportunk szeme előtt. Én magam mindezt a feladatot már a zsinat másnapján szem előtt tartottam, amikor még leuveni tanulmányi éveim során - P Muzslay Magyar Intézetéből kikölcsönözve az Összegyűjtött munkák sorozatát - tanulmányozni kezdtem Prohászkát, a gondolkodót. P Rezek Román Ahogy lehet című párizsi lapjában közzétettem egy nagyobb tanulmányt Prohászka időszerűségéről.7 Akkor már ismertem Bergson, Blondel és Teilhard de Chardin eszmevilágát, az egzisztencializmust, Maréchal Kant-kritikáját meg a marxizmust is, így „próbafúrásaimmal" rávilágíthattam Prohászka kétségtelen időszerűségére. 1967-ben Rómában, a Katolikus Szemlében újabb tanulmányt tettem közzé Prohászka „egzisztencializmusáról" .8 Prohászka-tanulmányaimat olvasta Rónay György, akivel még 1965- ben Párizsban megismerkedtem és 1968-tól kapcsolatban maradtunk. Elhatároztuk, hogy 1974 karácsonyán a Vigilia különszámát Prohászkának szenteljük. Rónay óvatos, töprengő bevezetőjével a következő írások jelentek meg: Belon Gellért: Prohászka tragédiái, Szabó Ferenc: A hitvédő és teológus Prohászka, Dienes Valéria: Ismeretelmélet és időreform Prohászka és Bergson gondolkodásában, Glósz Ervin: Prohászka és a II. vatikáni zsinat, Rezek Román: Három válasz Prohászka kérdőjeleire. A Vigilia tanulmányírói kísérletet tettek arra, hogy kellő higgadtsággal, tárgyilagossággal és tudományos szakszerűséggel elkezdjék Prohászka életművének felmérését. Rónay joggal hangsúlyozta: ennek a munkának csak az első lépésénél - a kezdet kezdetén vagyunk. A Vigilia különszámára és a Rónay által meghirdetett programra durva kritika jelent meg az Élet és Irodalomban E. Fehér Pál tollából, aki hangoztatta, hogy a marxista történettudomány véglegesen meghatározta Prohászka helyét, és nem lehet szó semmiféle rehabilitálásról. Ismeretes, hogy a kommunista korszakban, a püspök kommunistaellenes kritikái és ún. antiszemitizmusa volt a két fő vád.9 Ez a megbélyegzés hosszú ideig homályba borította a püspök haladó szociális nézeteit és egyéb kiválóságát is, amelyeket egy idő után baloldaliak is elismertek, és még a rendszerváltozás előtt hangoztattak (pl. Gergely Jenő tanulmányai). 7 Szabó Ferenc: Prohászka időszerűsége. In: Ahogy lehet, 1965-július-augusztus. Újabban közli: Szabó Ferenc: Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Eszmetörténeti tanulmányok. Róma, 1991. 207-231. 8 Szabó Ferenc: Prohászka „egzisztencializmusa" . In Katolikus Szemle, 1967/1. 5-16. 9 E. Fehér Pál: Néhány szó egy különös kísérletről. In: Élet és irodalom, 1975/1. sz. 15
