Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
Szabó Ferenc: A Prohászka-kutatás története
Szabó Ferenc SJ A Prohászka-kutatás története Prohászka korszerű és teljes értékelése felé címmel Koncz Lajos teológus összefoglaló ismertetést közölt a Jel 1995. februári számában;1 örömmel számolt be a Prohászka-kutatások újjáéledéséről. Mostam előadásomban részben kiegészítem Koncz cikkét, részben vázolom az 1995 utáni kutatásokat, hiszen akkor hoztuk létre Takács Nándor püspök támogatásával az „Ottokár Püspök" Alapítványt, és kezdett el dolgozni mintegy húsz személyből álló kutatócsoport. Az elmúlt évtized során több szakkonferenciát és megemlékezést szerveztünk, néhány gyűjtőkötet és számos tanulmány jelent meg, amelyek a teljesebb és hitelesebb Prohászka-kép kialakításához segítik az érdeklődőket. Az ÉLETMŰ ELSŐ KIÉRTÉKELÉSEI „Magyarország apostola és tanítómestereezt olvassuk latinul Prohászka Ottokár (1858-1927) székesfehérvári síremlékén. 1927 április 2-án egy ország gyászolta, magasztalta, csodálattal emlékezett a „diadalmas világnézet" szellemóriására. A Prohászka Ottokár emlékalbum szerkesztője, dr. Toldy László a püspök halálának másnapján összegyűjtötte a megemlékezéseket, méltatásokat: őszintén szólva fárasztók ezek a szuperlatívuszok. Nem mintha Ottokár püspök nem érdemelné meg a dicshimnuszokat; de kevés szerző teszi azt a benyomást, hogy felmérte Prohászka igazi nagyságát.2 Schütz Antal a püspök halála után 25 kötetben kiadta összegyűjtött munkáit - értő, összefoglaló tanulmánnyal az utolsó kötetben.3 * Sík Sándor már 1928-ban Gárdonyi, Ady, Prohászka című könyvében főleg irodalmi szem-1 Koncz Lajos: Prohászka korszerű és teljes értékelése felé. In: Jel, 1995/2. - Későbbi rövidített közlése: Koncz Lajos: A Prohászka kutatások sorsa és áramlatai. In: Prohászka önmagáról. Szerk. Szabó Ferenc. Szeged, 1999. 97-112. 2 Prohászka Ottokár emlékalbum. Szerk. Toldy László. Budapest, 1927 3 Schütz Antal: Prohászka pályája. In: ÖM. 25, 1-152.; A tanulmány önálló kötetként is megjelent. - [Szerk.] 13