Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920 és 1922 között kari konferenciák jegyzőkönyveinek. Ezek a körlevelek ugyanis az elhatározott kérdésekben egységes és erkölcsileg a hívek számára is kötelező iránymutatásul szolgáltak. Közös pásztorlevelet a püspöki kar csak kifejezetten fontosnak tartott esetekben adott ki, éreztetve ezzel a megnyilatkozás súlyát. A korszakban - egészen haláláig - Prohászka volt az, aki a közös főpásztori körlevelek megfogalmazására, elkészítésére vállalkozott. Az 1930-as években Glattfelder Gyula lett a „hivatalos" körlevél-író. Nem véletlenül tűnt ki mind a két püspök élénk társadalmi-politikai érdeklődésével, tájékozottságával és kiváló írói képességeivel. A közös pásztorlevelek kiadásának példányszáma attól függött, hogy az egyházmegyék mennyit rendeltek belőle. A rendelés a plébániák számától függött, hiszen a körlevelet minden plébánosnak megküldték, hogy a megjelölt időben és helyen, mindenütt egy időben, általában a nagymisén felolvassák.14 Október 7-én bevonult Székesfehérvárra a Nemzeti Hadsereg. Prohászka fellélegzett, és így írt október 8-án a naplójába: „Bevonult a fehér gárda, a magyar nemzeti hadsereg, s az oláhok végre kikotródtak. "15 Őszinte örömmel üdvözölte tehát a román megszállás végét, ami a nemzeti önállóság reményét hordozta magában. Pár nap múlva lejegyezte, hogy Horthy Miklós fővezér nála szállt meg. Megtudjuk, hogy az ünnepi bevonuláskor a vásártéren zászlószentelés volt, majd mise, utána pedig bankettet tartottak a vármegyeháza nagytermében. Horthyra Széchenyi Viktor gróf mondott tósztot, míg a tisztikarra Prohászka: „Nemzeti lelket és eszményiséget kívántam nekikl"16 A jelen lévő Friedrich István miniszterelnököt Kari Luegerhez, bécsi keresztényszocialista politikushoz, Bécs polgármesteréhez, a keresztényszocializmus egyik úttörőjéhez hasonlította. Prohászkára ugyanakkor Horthy Miklós és családja is jó benyomást tett. Egy későbbi naplóbejegyzésében olvashatjuk: „Bee. 8-án X. meghitt vacsorára Horthy Miklóssal és feleségével. Bájos, derék emberek, nemes és jóindulatú."17 Prohászka egyértelműen kiállt az ellenforradalom mellett, támogatta a Nemzeti Hadsereget, melytől a keresztény társadalmi rendszer megszilárdítását várta. Úgy vélte, hogy csakis egy erős hadsereg biztosíthatja a nemzeti függetlenséget. Prohászka soha nem volt legitimista, ezért most különösen, az önálló és független Magyarország megteremtésének a reményében tartotta kulcsfontosságúnak a nemzeti haderő megerősítését. 14 GERGELY 1984: 67; Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a püspöki kar tanácskozásain. In: Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról. Szerk. Szabó Ferenc - Mózessy Gergely. Szeged, 2002.127 15 Naplójegyzetek 3, 96. 16 Naplójegyzetek 3, 97 17 Naplójegyzetek3,112. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK 117
