Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom Összegzés Összegezve Prohászka és az 1918-as Népköztársaság kapcsolatát, illetve a püspök tevékenységét ebben az időszakban, azt mondhatjuk, hogy Prohászka teljes mértékben elfogadta a polgári demokratikus rendszert, a forradalom vívmányait - különösen a függetlenséget és a demokráciát - pedig őszinte örömmel üdvözölte. Ennek megfelelően igyekezett beilleszkedni az új rendszerbe, és bár a szociáldemokraták egyre növekvő befolyását gyanakvóan és rosszallóan figyelte, de úgy vélte, hogy a közelinek hitt választásokon ennek a keresztény politikai erők összefogva gátat tudnak majd szabni és így sikerül megvalósítani az új Magyarország keresztény szellemiségének biztosítását. Ennek érdekében, mint láttuk, aktív, bár nem nyilvános politikai tevékenységet is folytatott. Prohászka a katolikus egyházat is igyekezett beilleszteni az új rendszerbe, ezért próbálta elősegíteni a külső formákra irányuló ésszerű reformokat, különösen a Katolikus Autonómia ügyét, de csakis az egyház megváltoztathatatlan belső lényegének fenntartásával.58 112 A témához lásd még: Sarnyai Csaba Máté: Az autonómia sürgetése a kor uralkodó eszméinek megnyilatkozása. Prohászka Ottokár katolikus autonómia megközelítése a századfordulón. In: Prohászka Ottokár. Magyarország apostola és tanítója. Szerk. Szabó Ferenc - Mózessy Gergely. Szeged, 2002. 85-96. - [Szerk.] UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
