Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom dorták ezt a kezdeményezést. A kiegyezés után többször is felélesztették az autonómia eszméjét, de ennek megvalósítása mindig meghiúsult.43 Prohászka már régóta szükségesnek tartotta a széles jogkörrel felruházott Katolikus Autonómia megalakítását,44 és a forradalom után is hangoztatta gyors megvalósításának fontosságát. Véleménye szerint sohasem volt olyan nagy szüksége a katolikusoknak erre, mint ekkor és sohasem volt ennél könnyebb megvalósítani azt. Szerinte a demokrata, többé-kevésbé radikális állam az autonómia létrejöttét megnehezítő főkegyúri jogokat úgysem fogja követelni magának - ebben tévedett45 -, sőt, legrosszabb esetben egyáltalán nem fog törődni az egyházakkal. Ha pedig így a katolikusok magukra lesznek utalva az autonómia kérdésében, akkor azt minél hamarabb meg kell alakítaniuk. „Közel ötven éve csinálódik - csináljuk meg hát most 50 nap alatt!" - adta ki a jelszót. Az egyik fő aggodalmat, a világiak túlzott befolyását az egyházi ügyekre azzal próbálta leszerelni, hogy kijelentette, hogy az autonómia az egyház hierarchikus szervezetébe és fegyelmi ügykezelésébe nem szólhat bele, de annál nagyobb hévvel karolja fel az államtól megkapott egyházi intézményeket és védje meg a katolicizmust.46 November folyamán az autonómiai szervezkedés újra meg is indult. November 24-én megalakult a Katholikus Tanács világi és egyházi tagokból az autonómia életbeléptetésének kieszközlésére és szervezeti szabályzata kidolgozására. A püspöki kart itt Prohászka képviselte Glattfelder Gyula Csanádi és Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök mellett, ahol a tőle megszokott „lánglelkű" beszédben ismertette a püspöki kar jóváhagyását és éltette az autonómiát.47 Prohászka olyannyira szívén viselte a Katolikus Autonómia ügyét, hogy Rozsnyó után Székesfehérváron alakult meg má-43 A Katolikus Autonómia 1918 előtti története nagyon bőséges szakirodalommal rendelkezik, ezért ezek közül csak néhányat sorolunk fel tájékozódásul: Török Kálmán: A kath. Autonómiai mozgalmak története. In: Katholikus Szemle 1893, 351-374., 505-538., 710-726.; Hanuy Ferenc: Hetven éves küzdelem az autonómiáért. Budapest, 1918.; Hanuy Ferenc: A Katholikus Autonómia főbb problémái. Budapest, 1918.; Lépőid Antal: A Katholikus Autonómia. Az egyház álláspontjának megvilágítása. Budapest, 1920.; Gergely Jenő: A történelmi keresztény egyházak autonómia-szervezete a dualizmus éveiben. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon. Szerk. Sarnyai Csaba Máté. Budapest, 2001.; Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. Budapest, 1977; Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918. Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae II. München, 1975. 44 ÖM13.161-169. 45 Persián Ádám: Főkegyúri jog és katholikus autonómia. Budapest, 1920. 3-5. 46 Alkotmány, 1918. november 19.1. 47 Alkotmány, 1918. november 26. 2. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK 109
