A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
környékén telepedtek le. Legnagyobb részük földműves családból származott, és ott is földműveléssel foglalkozott.71 Amikor 1930-ban belügyminiszteri rendeletre összeírták a háborúban eltűnt hősöket, a hódmezővásárhelyi anyakönyvi hivatalhoz 863 eltűnt személyt jelentettek be. A hozzátartozók szerint legnagyobb részük még mindig fogságban szenvedett. „Rengetegen vannak Szovjetoroszországban - kommentálta híradását a helyi sajtó -, akik ott családot alapítottak, rendes mesterséget folytatnak, de azért, amint a nagyritkán érkező levelekből kitűnik, vágyakoznak haza.” Az összeírás azt mutatta, hogy „a fogságban rekedtek még fiatal emberek, akik 20-24 éves korukban kerültek fogságba.”72 A számarányukra vonatkozó megállapítást azonban túlzónak kell tekintenünk, az inkább a hozzátartozók fel nem adott reménykedését tükrözheti az eltűnt családtag hazatérését, vagy legalábbis életben létét illetően. Vásárhelyről összesen 12 olyan volt hadifogolyról van tudomásunk, aki 1925 után még a Szovjetunió területén tartózkodott. Róluk leginkább az olvasóközönség érdeklődésére számot tartó újsághírekből értesülhettünk. Információink esetlegessége, az olykor csak véletlenszerű híradás ugyanakkor további személyeket is sejtet. A kint maradtak erős honvágyról panaszkodtak, közülük hat személynek sikerült is hazatérnie. Volt, aki új hazájában megtalálta számítását, és nem is állhatott szándékában hazaköltözni. A többiek jelezték, hogy a kinti viszonyok miatt is szeretnének hazajönni, de ez, ismert és vélhetően rajtuk kívül álló okok miatt elmaradt, sőt egyiküktől eltekintve semmit sem tudunk életük további alakulásáról. Az ábécé sorrendjében haladva a következők személyekről vannak, néhol csak töredékes ismereteink: Ágoston János (1893) honvéd 1917 júliusában Szimbirszkből értesítette szüleit, hogy Przemysl elestekor fogságba esett. Már régen elveszettnek hitték, amikor 1926 novemberében „vörös Oroszországból” levelet kaptak tőle. Megírta, hogy él, megnősült, gyermekei vannak, és szeretné egyéb dolgokról is tudatni szüleit, de nem lehet. E róla szóló, egyetlen híradás szerint apja utána járt, hogy fiát hogyan hozathatná haza.7’ Becsei Sándorról, ki vélhetően azonos az orosz fogságba esett, 1891-es születésű, ilyen nevű kőműves segéddel, 1930-ban tett említést a sajtó. E szerint ő is családot alapított és véglegesen megtelepedett Szibériában, és már hosszabb ideje állandó levelezésben állt özvegy édesanyjával. A legutóbbi levelében megírta, hogy karácsony előtt egy ismeretlen, Mihály Jánosként bemutatkozó magyar állított be portájára. A szintén volt hadifogoly földije abban kérte a segítségét, hogy szerezzen hírt szüleiről.74 Mihály János egy 1932-ben írt levelében azután ír Becsei Sándor elhalálozásáról, aki az előző év őszén még meglátogatta őt a feleségével.75 71 PETRÁK Katalin 2000. 54. 72 VÚ, 1930. okt. 26. Az összeírás sajnos nem maradt fenn. 73 VRÚ, 1926. nov. 12. 74 VRÚ, 1930. febr. 5. 75 Mihály János levelei. Kovács Ferenc tulajdonában. 41
