A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
ben didergő, a tisztálkodás hiányában hihetetlen mennyiségben elszaporodott tetvek által is kínozott foglyok között 1917 elején vérhasjárvány (járványos hastífusz) tört ki. „Elképzelhetetlen szennyben és bűzben, hihetetlen számú férgektől kínozva várták a szerencsétlenek a véget. A betegségek, a látottak, a borzalmak nagyon sok embernek felőrölték az idegrendszerét.” „A rettenetes helyzetben a táborparancsnokság kiosztatja az első fogolylevelezőlapokat... De van arra is parancs, hogy mit kell írni, mennyit szabad írni. ...a levelek sohasem jutnak haza, hónapok után a szeméten hányódnak.” 99 Több vásárhelyi fogoly, így Göttler Imre nyomdász, Albert Sándor (1872) és Banga Sándor (1872) esetében viszont ismert, hogy Sipotéból 1917. január 22-én kelt levélben értesítették fogságba jutásukról hozzátartozóikat. Az ottani helyzet csak a központi hatalmak és a román kormány erélyes intézkedései következtében változott meg. De Kasza Ferenc (1872) 1917. szeptember 1-jén még ott halálozott el. 1917 tavaszán nagyobb számban fordultak elő halálesetek a gyűjtőtáborokból, főként a sipotei lágerből munkára kikülönítettek soraiban is. Oskovics József (1895) hadapródjelölt kalapos 1916. október 16-án Halmágynál jutott román fogságba. A sipotei fogolytáborban éhtífuszba esett, majd felgyógyulása után Sascut községbe ké- redzkedett erdőirtásra. Útközben a ruháját elszedték tőle, megfázott, és 1917. március 15-én meghalt Sascuton. A sipotei fogolytáborba internált Pap Lukács Ferenc (1872) kisbirtokos az 1924. évi hivatalos értesítés szerint ott 1917. március 15-én halt hősi halált. Földházi Istvánt (1872) egy tanú elmondása szerint a sipotei táborból sokadmagával munkára adták ki, és munkás fogolytársaitól a tanú arról értesült, hogy fogolytársa járványos betegségben meghalt. Az 1916. októberben román fogságba esett Körösi János (1891) 5-ös honvéd 1917. április 9-én Copouban halt hősi halált. Nagy Ernő (1870) 1917. márciusban Sascuton megbetegedett, onnan Barladba vitték egy fogolytáborba, ahol napról-napra gyengült, végül május 18. és 20. között meghalt. A román fogság kevés vásárhelyi túlélőinek egyike, az 1916. októberben fogságba került Markovics Florváth Sándor az 1918. áprilisi híradás szerint hazaérkezett, és a kisszentmiklósi kórházból írt. A már említett Kardos József a sipotei fogolytáborban és előbb másutt szenvedett 18 hónapot, amikor „30-an megszöktek s Besszarábi- ában bujdostak, míg az orosz forradalom szele haza nem sodorta őket”. 1918. áprilisban értesítette feleségét, hogy megszökött és már magyar földön van. Vele jött a még a betöréskor elfogott Kruzslicz Ernő kőműves is. Az 1916 őszén, a parajdi ütközetben román fogságba jutott Kovács Emil (1876) 3. honvéd gyalogezredbeli népfelkelő tizedes Odessza alól 1918. februárban szökött meg. A románok még 1919 utolsó két hónapjában hazaengedték a Magyarországi Tanácsköztársaság elleni intervenció során, a Duna-Tisza közén foglyul ejtett és ottani táborokban őrzött mintegy 28 500 vörös katonát, a többi internált és hadifogoly haza- szállítása azonban csak számos kérés és diplomáciai jegyzékek váltása után történhetett meg. így Romániából összesen 7 840 magyar hadifogoly tért haza.100 99 Hadifogoly magyarok története i. m. 1/278., 281. 100 Ugyanott 11/561. 53
