A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

lehetőségük nyílott rá, nem kevesen vállalták a sok ezer kilométeres, veszélyes utat. 1920-ban Oroszországon át, szárazföldi útvonalon ismereteink szerint a kö­vetkezők érkeztek haza: Ajtay Gyula (1893) hadapródjelölt (utóbb árvaszéki elnök), amikor Kolcsak ellenforradalmi hadseregét 1920-ban a vörösek visszaverték, a zavarban több társá­val vonatra ült április 9-én, és a szibériai Acsinszkból Péterváron át három hónap alatt értek haza. Bálint Antal (1887) gazdatiszt öt hónapi utazás után 1920. márci­usban érkezett meg az egyik szibériai hadifogolytáborból, ahol elmondása szerint még 12 vásárhelyi fogolytársa maradt. Elmondta a sajtónak azt is, hogy „Oroszor­szágban rettenetes nyomor van, a vörösök azonban gyilkos terrorjukkal sakkban tartják a polgárságot”.64 Bognár Rezső (1888) újtemplomi kántor, ki Vlagyivosz­tokban és Nyikolszk-Usszurijszkban dalárdát és színházat is szervezett, társaival vonattal 1920 őszén érkezett Budapestre. Csikós Miklós (1887) szobafestő Jekatye- rinburgból Finnországon és Észtországon át 1920 karácsonyán érkezett meg Vá­sárhelyre. Kemény Zoltánnak Krasznojarszkban társai voltak Vásárhelyről Kokovay János, Patócs István, Vidonyi István (1876) városi tisztviselő, Remzső József (1886), Katona Ferenc és még sokan mások. 1919 őszén a vörösök Kraszno- jarszkba betörtek, és foglyok nagy része később Vlagyivosztokon keresztül jutott haza a tengereken (Remzső 1920. novemberben, Kokovay és Katona 1920. decem­berben), ő azonban két jászkarajenői lakossal külön indult el, és „Európán végig Hadifoglyok a Krasznaja Recska-i kaszárnyában (forrás: Fortepan/Lőw Miklós) 64 VRÚ, 1920. márc. 14. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom