A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

lehetőségük nyílott rá, nem kevesen vállalták a sok ezer kilométeres, veszélyes utat. 1920-ban Oroszországon át, szárazföldi útvonalon ismereteink szerint a következők érkeztek haza:

Ajtay Gyula (1893) hadapródjelölt (utóbb árvaszéki elnök), amikor Kolcsak ellenforradalmi hadseregét 1920-ban a vörösek visszaverték, a zavarban több társával vonatra ült április 9-én, és a szibériai Acsinszkból Péterváron át három hónap alatt értek haza. Bálint Antal (1887) gazdatiszt öt hónapi utazás után 1920. márciusban érkezett meg az egyik szibériai hadifogolytáborból, ahol elmondása szerint még 12 vásárhelyi fogolytársa maradt. Elmondta a sajtónak azt is, hogy „Oroszországban rettenetes nyomor van, a vörösök azonban gyilkos terrorjukkal sakkban tartják a polgárságot”.64 Bognár Rezső (1888) újtemplomi kántor, ki Vlagyivosztokban és Nyikolszk-Usszurijszkban dalárdát és színházat is szervezett, társaival vonattal 1920 őszén érkezett Budapestre. Csikós Miklós (1887) szobafestő Jekatye- rinburgból Finnországon és Észtországon át 1920 karácsonyán érkezett meg Vásárhelyre. Kemény Zoltánnak Krasznojarszkban társai voltak Vásárhelyről Kokovay János, Patócs István, Vidonyi István (1876) városi tisztviselő, Remzső József (1886), Katona Ferenc és még sokan mások. 1919 őszén a vörösök Kraszno- jarszkba betörtek, és foglyok nagy része később Vlagyivosztokon keresztül jutott haza a tengereken (Remzső 1920. novemberben, Kokovay és Katona 1920. decemberben), ő azonban két jászkarajenői lakossal külön indult el, és „Európán végig

Hadifoglyok a Krasznaja Recska-i kaszárnyában (forrás: Fortepan/Lőw Miklós)

64 VRÚ, 1920. márc. 14.

38