A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

Tengeri úton legkevesebb 20 volt vásárhelyi hadifogoly térhetett haza Kelet- Szibériából. Legtöbbjüket a nyikolszk-usszurijszki gyüjtőtáborból szállították Vlagyivosztokba. A fő útvonal Hátsó-India megkerülésével, a Vörös-tengeren, a Szue- zi-csatomán és a Földközi-tengeren át Trieszt kikötőjébe vezetett. A már említett Katona Ferenc, Kokovay János (1892) földbirtokos és még három földijük a Vlagyivosztokból 1920. október 26-án, a fedélzetén 2060 hadifogollyal kifutott Mainam óceánjárón december 15-én érkezett meg Triesztbe; útközben Saigonban, Singapore-ban, Colombóban kötöttek ki.62 63 Gaál Mihály (1880) kalapos 42 napos úttal, 1920. november 25-én érkezett haza családjához. Rapcsák Péter (1885), ki több mint három esztendeig Szpasszkojéban élt és utóbb a nyikolszk-usszurijszki táborban volt, 1920. július 17-én érkezett be Trieszt kikötőjébe. Palócz Imre (1879) tartalékos hadnagy, városházi tisztviselő az 1920. január 9-én írt és márciusban érkezett levelében megírta, hogy a Pervaja Rjecska-i fogolytáborban Japán fennhatóság alatt vannak, minden szükségessel el vannak látva és nemsokára sorra jön a hazaszállításuk, mert Japán már néhány transzportot útnak indított. Egyik fogolytársa, Darabont Imre ekkor már útban volt hazafelé, de ott volt még vele Tunyogi Sándor (1876) újvárosi gazdálkodó, Galambos János (1887) tűzoltó, Nagy Lajos (1885) tarjáni mészáros és Kecskeméti Lajos (1882) esztergályos.

Többen az amerikai kontinens érintésével, háborús kálváriájuk során így a Földet megkerülve érkeztek haza. Darabont Imrét (1891) Szibériából az amerikai misszió, melynél cipészként dolgozott, vitte Mexikóba, és közel négy hónapos tengeri utat követően ért haza. 1920 júniusában San Francisco-ból jött tőle levél, melyben közölte, hogy vele van Török Máté (1891) is. Dómján Sándor (1887) pa- pucsos Nyikolszk-Usszurijszkban egy japán főhadnagy mellé volt beosztva, 1920 augusztusában azután egy amerikai orvos vezetésével Vlagyivosztokban ültek hajóra. Előbb Tokióban időztek, majd Honoluluban is kikötöttek útban San Francisco felé. A Panama-csatornán keresztül Gibraltáron át végül Triesztbe futott be velük a hajó.

Leghamarabb Kovács Sándor nyomdász jött meg. 1918. október 10-ig Buzulukban volt, s mint hazaérkezésekor előadta, „a bolseviki előnyomulás alkalmával a csehek magukkal vittek mintegy 1200 magyar fiút Szibéria közepébe Kistimbi-Zahod (Kistim?) faluba”. Ott 1919. május 5-ig, majd október 10-ig a Bajkál-tó melletti Szíj ugyankában voltak. Karácsonykor Vlagyivosztokban egy japán hajóra szálltak, és Hátsó-lndiát megkerülve a Szuezi-csatornán és a Földközitengeren át február 10-én Triesztben kötöttek ki. A csehek magukkal vitték a magyarokat Budweisba, ahol útlevelet adtak nekik, és 15-én már jelentkeztek is a csóti leszerelő táborban, ahonnan március 4-én eresztették haza őket.6’

Az Urálon túlra került magyar hadifoglyok hivatalosan a Szovjet-Oroszország földjén rekedt hadifoglyok kicseréléséről szóló koppenhágai egyezmény megkötése után jöhettek haza. Az erről mit sem tudó hadifoglyok közül azonban, amennyiben

62 A Dnyesztertől a Sárga tengerig i. m. 99-111

63 Magyar Nemzetőr, 1920. márc. 16.

37