A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

Néhány eset az újbóli katonáskodásból:

Az 1918 tavaszán csererokkantként hazakerült Bodó Sándor (1894) kertészt pihenés után a Nagyváradra, a 4. honvéd gyalogezredhez osztották be, és ott a városkertbe vezényelték. Az orosz fogságból hazaszökött Tóth Kovács Ferenc (1880) építőmester vállsebével segédszolgálatos lett. Böjti Elemér Gábor (1895) előbb lement az olasz frontra, „onnan a készülődő forradalom elnyomására Prágába vezényelték”, hol az összeomlásig maradt. Czirok Pált (1893), miután Jaketyeri- noszlávból hazaszökött, mint géppuskást osztották be a menetbe. Az olasz frontra akarták vinni, mikor a forradalom kitört. A fogságból szintén megszökött B. Kovács József (1896) az olasz fronton az összeomlásig harcolt. Oláh Mihály (1894) két hónapi pihenés után, mint rohamszázadbeli az olasz frontra és Asiagónál rögtön a harcokba került. A fogságból 1918. áprilisban megszabadult Kenéz József (1885) Bécsbe került, majd Királyhidára tanfolyamra ment. Éppen a francia frontra volt beosztva s búcsúszabadságot kapott, mikor a forradalom kitört. Az 1918 nyarán hazatért Sinkó Józsefet (1895) Kragujevácra vitték egy tüzéralakulathoz. Gold István (1896) emyőkészítőnek orosz fogság után az olasz fogságból is kijutott: 1916— 18-ban orosz, 1918. novembertől azután 1920-ig olasz fogságban volt.

1918 októberéig európai Oroszország területéről már csaknem valamennyi hadifoglyot elszállították. Szórványosan Szibériából is érkeztek hadifoglyok. Csorba Lajos (1889) például, ki „1918 tavaszáig szenvedett Szibériában mint földmunkás, és szökve, bujdosva ért haza májusban”. A Novonyikolajevszkből 1918 májusában megszökött Suhajik Zoltán júliusra ért haza.

Az orosz hadifogságba esett katonák számára a békekötés nem jelentette egyértelműen a hazatérés lehetőségét is. Az összeomlás után az Oroszországban rekedt osztrák-magyar hadifoglyok száma közel 150 000: Szibériában 118 640, Turkesz- tánban 18 000, a Don vidékén és a Kaukázusban 10 000. Közben újból megindult Oroszországban a hadifoglyoknak nyugat felé vándorlása. Nem törődtek a veszély- lyel, ez elkeseredés űzte őket nyugat felé.42 Kardos Hugó (1891) magántisztviselő például hír szerint 1918 őszén, fogságból hazatérőben, az orenburgi gyűjtőtáborban fellépett járványnak esett áldozatul.

A Monarchia felbomlását követően a magyar Hadügyminisztérium 1918 decembere és 1921 augusztusa között hadifogoly-fogadó bizottságokat működtetett Lengyelország, Litvánia és Ukrajna területén, ezzel segítve elő a hazatérést Oroszország európai részéről. 1920. május 29-én a magyar kormány megbízottja Koppenhágában a szovjettel is egyezséget kötött a szárazföldi hazaszállításról. E szerint, amíg más szállítási vonalak meg nem nyílnak, a magyar hazatérőket a németekkel együtt az észt és finn határra szállítják. A hazaszállítás technikai lebonyolítását Szovjet-Oroszország határától a Nemzetközi Vöröskereszt vállalta magára. A foglyokat észt- és finnországi kikötőkből, Narvából és Révaiból német hajókkal Stettinbe szállították, ahonnan német szerelvények Passauba vitték a szállítmányokat. Az úgynevezett önkéntes hazavándorlás Lengyelországon keresztül az össze42 Hadifogoly magyarok története i. m. 11/562.

32