A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
ron át 1918. július 13-én érkezett meg. Szenti Sándor (1880) öt társával egy középoroszországi szénbányából 1918 tavaszán szökött meg. „Románia felé menekültek, közben a csehek kifosztották őket s csak úgy szabadultak, hogy a németek a cseheket elkergették. Azután a Fekete-tenger mellett a fehérek mentették meg őket és 1800 magyart bocsátottak útnak.”36 Sokak számára az Ukrajnába benyomuló németek hozták el a szabadulást. Oláh Mihály (1894) Rosztovban a hajógyárban dolgozott. 1918 márciusában 170-en megszöktek és Harkovban a német parancsnokságnál jelentkeztek. Körmendi Mihály az Ázsia határszélén lévő Orlovból 1918 májusában indult el társaival, és „bujdosva, halálra ítélve, rengeteg viszontagságok közt” értek el a németek rajvonalához. A békeszerződés értelmében a Monarchia Petrográdba, Moszkvába és Kijevbe egy-egy hadifogoly-missziót küldött ki. A hazatérők fogadására és elhelyezésére külön intézményeket állítottak fel. Az átvétel a hadra kelt sereg területén történt. A hazatértek az átvevőállomáson átestek a fertőtlenítésen, orvosi vizsgálaton és a bemutatáson, innen jutottak el a hadsereg területén lévő vesztegzárállomáshoz.37 Aszalai Kálmán (1880) naplójában feljegyezte, hogy 1918. március 8-án jöttek el Tamopolból. Zolkiewben 14 nap „megfigyelőben” voltak, majd április elején 12 napot még Dobrinovban töltöttek Magyarországra jövetelük előtt.38 39 Varga István (1877) esetében ismert, hogy hazaszállítása közben, 1919. január 3-án a sátoraljaújhelyi megfigyelő állomáson halt meg. A hadifogságból szerencsésen hazatértekre általában újbóli katonáskodás várt, és a vesztegzárállomásról a kiképzőcsoporthoz kerültek. Később a vesztegzár és az újbóli kiképzés egy helyen, a „hazatérők táborában” folyt le, ahol a póttesthez való utazással négy hetet töltött a hazatérő. ’6 Politikai szempontból is vizsgálták őket, a szűrés azonban nem bizonyulhatott eléggé hatékonynak. Sz. Szűcs Mihály (1889) 4-es huszár szakaszvezető az olasz fronton, a piavei átkelést követően tapasztaltakról így ír: „... már mindenütt megvolt az elégedetlenség. A nagyon is megfogyatkozott legénységet a csapatoknál, bármennyire nem is akarták, az orosz fogságból hazaszökött katonákkal kellett pótolni, akik valósággal megmételyezték a harcra még mindég képes csapatainkat.”40 Az 1918. április 13-án Kelet-Ukrajnában, a németek révén felszabadult Pap János (1895) tizedes írja: „... augusztus 15-én értem az olaszországi kiképzőbe, ami igazán nem tetszett, hogy oroszországi fogság után ilyen hamar a vérpadra hurcolnak. [...] Eltökéltem magamban, hogy akármi történik is, a tűzvonal- ba be nem megyek... Az egész menetzászlóalj csupa bolsevik) véleménnyel volt. Mindenki azt hangoztatta, hogy megszökik, de a halál elé mégse megy.”41 36 FEJÉRVÁRY Józsefi, m. 472. 37 Hadifogoly magyarok története i. m. 11/549-550., 552. 38 NAGY Gyöngyi: Aszalai Kálmán emlékei a Nagy Háborúból. In: Harctér és fogolytábor. Bakanaplók a Nagy Háborúból (Szerk. MIKLÓS Péter) Emlékpont, Hódmezővásárhely, 2017. 138-139. 39 Hadifogoly magyarok története i. m. 11/552 40 SZ. SZŰCS Mihály i. m. 141. 41 HL Pap János nemzetgyűlési képviselő iratai. 31
