A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
nyok között, főként megfelelő információ hiányában, csak korlátozott mértékben tudtak eleget tenni. Értesülései alapján a vásárhelyi sajtó is rendszeresen hírt adott katonákról: hősi halálról, sebesülésről, kórházi ápolásról, kitüntetésről, fogságba jutásról. Többnyire a közvetítő szerepet betöltő helyi Vöröskereszt Tudósító Irodához, a hadifoglyoktól érkezett levelekből (levelezőlapok) vett értesüléseket osztotta meg az ezekre a saját érintettsége által is éhes olvasóközönséggel, mintegy kifejezve a társadalom kollektív aggodalmát a távollevők iránt. Az ilyen híradások azonban közel sem tekinthetők teljesnek. A vásárhelykutasi D(ombi). Kiss Imrét például egyszer sem említik, miközben 1915-1917 folyamán több mint 40 levél érkezett tőle Turkesztánból.1 ’ A legfontosabb hír az életjel adása lehetett, de addig a legtöbb esetben, a kiszállítás és az elhelyezés körülményei, valamint a postai út és a levél tartalmának két esetben is történő ellenőrzése (cenzúra) miatt, hónapoknak kellett még eltelnie. A kivételes esetek közé sorolható, amikor az orosz harctéren 1916. október 13-án eltűnt Joó Jánostól (1875) az 1916. november 24-i híradás szerint már levelet kapott felesége. Kádár Sándor (1884) és Katona József (1876) értesítése egyaránt 1916. novemberben érkezett meg, miszerint júniusban fogságba estek. Az 1916. júliusi harcokban eltűnt Líbor József (1878) novemberben megírt, de csak 1917. februárban megérkezett levelével tudta értesíteni feleségét fogságba jutásáról. Az orosz Vöröskereszttől érkezett értesítés alapján 1915. júniusban adta hírül a sajtó, hogy Albert Pál (1893) 46-os őrvezető 1914. októberben fogságba esett és Oren- burgban van a fogolytáborban. Erről a saját értesítése 1915. októberben jutott el hozzátartozóihoz. Török Imre (1896) béres az 1916. októberi híradás szerint a Dán Vöröskereszt segítségével Csitából értesítette anyját, miszerint még 1915. szeptemberben fogságba jutott. Bánszki János (1897) az 1917. május 23-i hír szerint február 12-én írta meg szüleinek, hogy 1916. novemberben elfogták az oroszok. Gregus Imre (1888) 1915. májusban Taskentből küldött levelét szülei pontosan három hónap múlva kapták meg. Székely Szabó Sámueltől (1892) 1916. áprilisban Berezovkából érkezett levél, és a híradás megemlíti, hogy „már 24 kártyát kaptak tőle”. Ugyanakkor gyakori panaszra ad okot az elveszett levél. Csányi Mihály (1885) Przemyslnél orosz fogságba esett honvéd például a Szkobelevből 1915. augusztusban érkezett levelében felemlíti, hogy már négyszer írt haza, de választ még nem kapott. Fogságból küldött levelükben a távollevők gyakran és kölcsönösen a velük lévő földijeikről is hírt adtak. Az 1915-ben a tockojei lágerből jelentkező Ábrányi Mihály (1882) kereskedő levelében 20 vásárhelyi fogolytársát is megnevezte. Híradással szolgálhattak a szerencsésen hazaérkezők is. Az első oroszországi csere- rokkant-szállítmánnyal 1916 nyarán hazatért Karasz Bálintnak a szibériai Berezov- kában 79 vásárhelyi fogoly üzenetét és címét adták át, a határon azonban mind elkobozták tőle. 13 13 DOMBI KISS Imre: Pokoljárásom. A szöveget gondozta és a bevezetőt írta: SZENTI Tibor. Budapest, 1983. 91-116. 21
