A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború

és Auschwitzba szállítását.”57 - A „Jaross-lista” alapján a helyi zsinagógába június közepén összeterelt vásárhelyi zsidókat június 17-én indították vasúton Szegedre, a Szegedi Téglagyár Társulat Cserzy Mihály utcai, használaton kívüli téglagyárában kialakított gyűjtőbe. A zsúfoltság miatt előző napon már ide terelték át a két ideiglenes és a városi gettóból (zsinagóga, zsidó iskola) a Zentárói, Adáról, Óbecséről és Szeged környéki településekről Szegedre kényszerített, de legalább együtt tartott családokat. A vásárhelyi transzport rendbiztosítására a makói csendőriskola tanzászlóaljából 50 fős osztagot vezényeltek ki. Ez nem helyi sajátosság, például a nagyváradi csendőrparancsnok különösen hasznosnak tartotta, mert így „módjukban áll gyakorlatilag is elsajátítani a hallgatóknak a személymotozást és őrszolgálatot.”58 A vásárhelyi szerelvény csak 19-én tudott a szegedi Rókus állomásra átérni. A MÁV utólag 737 személy szállítását számlázta a hódmezővásárhelyi városvezetésnek. Az eltérést (89 lélek) elsősorban a munkaszolgálatosként és internáltként távollevők okozzák. A vásárhelyiek érkezése másnapján az SS táborparancsnokságon keresztül a Pro Palesztina Szövetség ügyvezető elnökétől, Szilágyi Ernőtől, aki egyben a Mentőbizottság egyik vezetője is, németül írt levél érkezett. Ebben név szerint öt zsidóvezetőt, a vásárhelyiek közül dr. Radót és dr. Silberstein Adolf főrabbit kérte, hogy válasszanak ki 3000 olyan „táborlakót”, akiknek nem megterhelő az utazás Palesztináig. Harmadik nekiiramodásra sikerült összeállítaniuk a „végeredményes listát. A kívül maradottakat a kapitány bevagonírozta és útnak indította, mi, listások, néhány nap múlva külön szerelvényen elutaztunk [...] Napok múlva megérkeztünk Strasshofba, Ausztriába. A palesztinai álom már az induláskor szertefoszlott.”-írta Radó az igazolóbizottság számára készített vallomásában. A vásárhelyiekkel együtt 8617 zsidót három transzportban szállították el. Az első június 25-én hagyta el a várost, a második 27-én, a harmadik 28-án. Az első kettőt Auschwitzba irányították, de csak az első ért oda, a vagonokba zsúfoltak között Galyasi édesanyjával. A kassai vasútparancsnok feljegyzésében a szerelvény 26-án 3199 főt szállítva haladt át az állomáson. A Hódmezővásárhely - Szeged-Rókus és Szeged-Rókus - Kassa vasútvonal távolságát a deportáló vonatok menetidejét összevetve, a Viharsarokban a deportálásokkal szembeni jelentős ellenállásra gyanakodhatunk. A másik két transzport Ausztriába érkezett, ahol a családokat együtt tartva munkavégzésre osztották szét őket a környék településein. Jaross Andor belügyminiszter 1520/1944 ME sz. rendelete a zsidó önkormányzatok, érdekképviseletek feloszlatásáról az ország német megszállása után egy hónappal jelent meg.59 Ehhez képest csak augusztus 16-án, vagyis a végrehajtott deportálás után hetekkel került a Zsidók Központi Tanácsa irattárába értesítés

57 CSŐSZ László et al.: Munkaszolgálat a második világháború idején a történelmi Magyarország utódállamaiban = Múltunk, 2015/2. sz. 72-145. p.

58 MOLNÁR Judit: A Magyar Királyi Csendőrség és a holokauszt = Hadtörténelmi Közlemények, 2004/3. sz. 927-946. p.

59 5656. iktatószám alatt 1944/90. április 22.

194