A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
Hungaroflor foglalkozik, és a fennálló rendeletek értelmében kereskedelmi tárgyalásokat kizárólag csak a Hungaroflor végezhet. Kérem, azonnal állítsa le ilyen irányú tevékenységét, mert ellenkező esetben kénytelen leszek ezt a felsőbb szervek felé jelenteni, mely Önre nézve kellemetlenül végződhet.” Az új fajták importja végül is úgy sikerült, hogy a Hungaroflor vállalat importált, a növényeket átadta egy téesznek, mint megrendelőnek, az pedig eladta nekünk. így 1969-ben egy nagyon szép új muskátlifajta szortiment került édesapámék kis hódmezővásárhelyi üvegházába Drezdából a PÁC Elsner kertészetből. Ezzel párhuzamosan viszont ki kellett dobnunk a szép szegfűtöveket, hogy legyen hely a muskátli anyatövek elhelyezésére, ezekről az anyatövekről szaporítottuk dugványról a több tízezer gyökeres muskátli dugványt. Elég szomorú látvány volt, amint talicskáztam kifelé a Somogyi Béla utcára a virágzó szegfütöveket, ahonnan lovas kocsis fuvaros vitte el őket a szeméttelepre. Mikor kicsomagoltuk a dobozokból az NDK-ból kapott kis gyökeres muskátli-töveket, senki sem gondolhatta azt, hogy ezekből valaha pénzt is lehet keresni. Az első két év nagyon nehéz is volt, majdnem csőd, mivel senki sem ismerte Magyarországon az új fajtákat és színeket, így senkinek se kellettek. Aztán lassan csak beindult a kereslet, előbb a nagy Óbuda Tsz kötött apámmal szerződést több tízezer tő muskátli-dugvány szállítására, majd elterjedt a híre, és kezdtek jönni a budapesti és vidéki, főleg piacon áruló kertészek, kereskedők és vállalatok is a muskátlikért. Ugyanis ez a növény egyre népszerűbbé kezdett válni itthon is, főleg, mikor látták a vevők, hogy nem csak a hagyományos piros színű muskátli létezik, ami korábban nálunk az egyetlen ismert szín volt e virágnál. Most már a vidéki vevőknek nemcsak postán lehetett szállítani, hanem a legtöbb egy Trabant vagy Wartburg kombival pöfögött le Vásárhelyre az áruért. A hetvenes évek közepére egyre jobban jövedelmezett a muskátli dugványszaporítás. Hogy jobban megismerjék új termékét, megjelent a Dobay Kertészet az országos kiállításokon is, így a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron 1970-ben elismerő oklevelet nyert a muskátlikkal. Egyedüli egyéni termelőként Csongrád megyéből. Bátyám, Imre pedig egy cikket is írt a Kertészet és Szőlészet c. folyóirat 1970/4. számában az új muskátlifajtákról. Én közben végeztem Budapesten, a korábbi főiskolából létrehozott Kertészeti Egyetemen. A hetvenes évek elején a mi kis kertészetünk volt az egyetlen komoly muskátli-szaporító kertészet Magyarországon. Később az Óbuda Tsz-nél is beindult ez a tevékenység. Sokan jártak le édesapámékhoz megcsodálni a gyönyörű muskátlikat, még Budapestről is, a Kertészeti Egyetem diákjai is rendszeresen meglátogatták a kis üzemet a tanulmányi kirándulások alatt. Édesapám pedig lelkesen magyarázott a diákoknak, mindenkit szívesen látott kis kertészetében. Ebben az időben szinte pezsgett az élet a vásárhelyi házban. Ő azonban nem elégedett meg azzal, hogy a már meglevő jó külföldi fajtákat szaporította és terjesztette, ismét kedvet kapott a nemesítéshez is. A szegfűhöz hasonlóan a muskátliból is szeretett volna saját nemesítésű fajtákat előállítani. Ez a nemesítési munka a hetvenes években indult vásárhelyi telepén, a keresztezési partnerek a külföldi fajták voltak. Eredményeként 1976-ra 12 saját nemesítésű fajtát hirdetett meg egy egyszerű kis 161
