A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt

nyomtatványban. Ebből a „Mária” nevű piros telt virágzatú változat állami elismerést nyert, sajnos már csak halála után, 1982-ben. Ez egy magánkertésznek óriási eredmény volt szocialista viszonyok között, mert akkoriban növénynemesítés szinte kizárólag állami kutató intézetekben, vagy egyetemeken folyt. A növényfajták állami elismerését az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet végzi (manapság is), s a több éves országos fajtakísérletekben történő megfigyelés után ezen intézet minősíti a fajtajelöltet, s nyilvánítja azt államilag elismert fajtává, ha az jelentős innovációnak számít a már létező fajtákhoz képest. A szakmai elismerésen túl lehet szabadalmaztatni és licencdíjat szedni e fajta után, bárhol is szaporítják. Úgyhogy azt lehet mondani ez az elismerés, ha posztumusz is volt édesapám munkásságának koronája volt. Ugyancsak halála évében, 1980-ban, a 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron, Budapesten 11. díjat, ezüstérmet nyert muskátlijaival. Sajnos a sok munka, idegesség és a gyermekkora óta lassan súlyosbodó asztmája teljesen legyengítette a szívét. 1980-ban halt meg, mondhatni újból kezdődő sikerei csúcsán, 70 évesen. Munkásságát három kertész- mérnök gyermeke folytatja. Édesanyám sok évet megélt, s már 95 éves elmúlt tavalyelőtt, amikor még tele életkedvvel elhunyt. Ő sokat mesélt a régi időkről, e tanulmányban is merítettem több dolgot elbeszéléseiből.

Végezetül szeretnék idézni egy szép megemlékezésből édesapámról, ami ösz- szefoglalja Dobay Ferenc gondolkodását és életét tömören és szépen, szinte irodalmi igényességgel, és ami feltétlenül ide kívánkozik. Temetésére írta és mondta el Nagy Elek prépost, vagy a sokak által szeretett Elek atya 1980. október 22-én, aki Hódmezővásárhelyen, a Belvárosi Római Katolikus Egyházközség plébánosa volt. Elek atyával édesapám nagyon jóban volt, egyháztanácsos is volt a plébánián.

„Van egy ilyen közmondás: Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! Hát, ha valaki szerette a virágot, Dobay Ferenc testvérünk szerette. Gerberát, szegfűt, muskátlit... Úgy tűnik, ez a szeretet családi örökség volt nála, hiszen édesapja is kertész volt, ő pedig magas szinten igyekezett továbbadni ezt a szép és szent örökséget... A növényvilág, a Természet flórája az a miliő, amelyben élt. És abban dolgozva az volt ambíciója, hogy az emberi tudás erejével és hatalmával még szebbé, még tökéletesebbé tegye mindazt, amit maga a Természet is szépnek alkotott. És mindezt nem öncélúan, nem is csupán, mint szakmát és mint megélhetési forrást, hanem egyfajta szerelemből, és az emberek iránti szeretetből... Mécs Lászlónak van egy szép verse. Már a címe is megragadó: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!... Ez volt az ő munkája és élete is. Művészetté tette azt, ami a legtöbb szakmabelinek csak mesterség... Annyira ismertem a lelkét, hogy tanúsíthatom róla, hogy munkálkodása a virágok világában állandó Istenközelségben tartotta őt. Mindig Isten munkatársának érezte magát. Hitte, hogy azt a végtelen változatosságot, ami a Természet élő világának ölén megbújik, s amit az ember a szerető érdeklődés és szent kíváncsiság erejével felfedez, a Teremtő Isten rejtette el. És minden egyes felfedezés egyúttal Isten végtelen gazdagságának és szépségének is új jele és bizonyítéka... Dobay Ferenc nevéhez számos felfedezés fűződik a virágok nemesítése, tökéletesebb szépségük kikísérletezése, megtalálása tekinteté162