A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Nagy Vera: Péczely Attila muzeológiai tevékenysége

szettudomány néhány ága már igen korán felkeltette figyelmét.4 5 Mindez muzeológusi tevékenysége során is érvényre jut. A középiskola elvégzése után Bécsben lett önkéntes, majd 1916-tól végig harcolta az első világháborút, melynek utolsó időszakában olasz fogságba esett. Hazatérve, beiratkozott az orvosi egyetemre, miközben érdeklődése már a népzene felé is fordult. Gyűjtéseire felfigyelt a család barátja, Bernáth Aurél festőművész, aki lelkesen támogatta ebben, és arra ösztönözte, hogy vegye föl a kapcsolatot Kodály Zoltánnal. 1923-tól orvosi tanulmányai mellett Kodály népzenei szemináriumának hallgatója lett, 1925-től Kiskomá- romban és környékén többször gyűjtöttek együtt. Kapcsolatuk később is szoros maradt, ami megnyilvánult a közös népzenei gyűjtő utakban és szakmai-baráti levelezésükben."

Orvosi diplomáját 1926-ban szerezte meg, ezt követően rendelőt nyitott a fővárosban, ahol azonban nem tudott gyökeret verni. 1929-ben költözött Hódmezővásárhelyre, az innen származó betegei hívására. Az itt beindított orvosi praxis mellett gyűjtötte a helyi népdalokat és szervezte a város zenei életét. Előadásokat tartott a népzenéről, Kodályról, Bartókról cikkeket írt.6 Alapító tagja a Tornyai Társaságnak és a belvárosi Katolikus Vegyeskar meghatározó szervező személyisége lett.

Szervező tevékenységének egy érdekes momentuma 1934-hez köthető, amely bár nem áll szorosan kapcsolatban a múzeummal, mégis jelzi Péczely néprajz iránti érdeklődését, ezen túl pedig egyfajta tapasztalatszerzést jelentett a későbbi múzeumi közművelődési munkájához. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) ebben az évben Néprajzi Szakosztályt alakított a városban, melynek munkaprogramját Péczely állította össze. A szakosztály tevékenységét külső és belső munkára osztotta föl. Belső munkán elsősorban a tagok képzését értette, melyet etnográfiai önképzésnek nevezett, és amely tartalmazta a nép életmódjának, értékeinek megismerését gyűjtés, előadások, múzeumlátogatás keretében. A külső munka a nagy- közönség számára tervezett programokat foglalta magába: előadásokat, kiállításokat, iskolai nevelést, néprajzi nap rendezését, sajtóban való megjelenést, néprajzi írások kiadását, terjesztését, a népdal propagálását. Tervezett kiadványaikat is felsorolta, így ezek között szerepelt Plohn József néprajzi felvételeinek, Szappanos Mihály butellaverseinek, Péczely saját gyűjtésű vásárhelyi népdalainak és Wiener Tibor Markovics Horváth Antal népi fafaragóról írott tanulmányának kiadása. Természetesen Péczely maga, a népdal, népi hangszerek témakörét vállalta föl az aktív munka során.7

A szakosztály megvalósult programjai közül Kiss Lajos múzeumtörténeti írásában megemlíti Baktay Ervin, Péczely Attila és Szathmáry Lajos tanár előadását, valamint a TESZ 1935-ös pünkösdi kiállítását. Ennek néprajzi része magángyűjte4FELLETÁR 1983.404.

5 Uo. 405.

6 Uo. 406-407.

7 Wiener Tibor levelezése (TJM Helytörténeti Gyűjteménye) 124