A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Nagy Vera: Péczely Attila muzeológiai tevékenysége

mények anyagából állt össze, kiegészítve Péczely vásárhelyi népdalgyűjteményével.8 Ez utóbbi lemásolása a múzeum részére, már 1939-ben folyamatban volt.9

Péczely all. világháború alatt a vásárhelyi laktanyában tartalékos orvos századosként dolgozott, csapattestével 1944 őszén evakuálták, s ezt követően Klagenfurt mellett angol hadifogságba esett. 1945 októberében tért vissza Vásárhelyre. 1948- ban politikai okokból eltiltották orvosi praxisától, csaknem egy évig téeszekben végzett alkalmi fizikai munkát.10 11 Ortutay Gyula, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter (néprajzkutató) valamint Kodály Zoltán és Erdei Ferenc közbenjárására végezhet újra „szellemi munkát”, a szegedi múzeumban kapott állást. 1949. április 15-től itt ún. tudósdíjas státuszban dolgozott. (Ez ideiglenes állást jelentett, a Tudományos Akadémia tudóspótlékos tisztviselője volt, fizetését az Akadémia biztosította, nem a város.) 1951. január 16-tól kapott kinevezett muzeológusi státuszt." Ez feltehetően összefügg a korábban városi kezelésben lévő múzeum 1951. január 1-i államosításával.

Péczely tehát 1949 és 1952 között a szegedi múzeum néprajzi gyűjteményének gondozója.12 Felletár Béla szerint a múzeum népzenei osztályára került.13 A múzeumtörténeti leírások nem erősítik meg, hogy lett volna ilyen osztály, Péczely itteni tevékenysége is arra utal, hogy az egész néprajzi gyűjtemény kezelése tartozott a feladatkörébe. A szegedi múzeum nyilvántartási lapja alapján, beosztása, a néprajzi osztály vezetője volt.14 15 1951. január 22-én született önéletrajzában így írta le addigi tevékenységét a múzeumban: „számba vettem a múzeum néprajzi anyagát, a padláson pusztuló anyagot átmentettem megfelelő helyre folyamatosan kartotéko- zom a múzeum néprajzi anyagát, megalapoztam a népzenei alosztályt] és mintegy 2500 kótát, fonográfhengereket soroltam be eddig a gyűjteménybe. De 1949-ben az elhanyagolt természetrajzi gyűjteményeket is gondoztam és végrehajtottam az anyag nyári konzerválását."13

A Szegeden töltött három év alatt sokoldalú szakmai és közművelődési munkát végzett. Utódja, Bárkányi Ildikó így értékelte ottani tevékenységét a néprajzi gyűjtemény történetének ismertetésében: „Számos hiánypótló tárggyal gyarapította a néprajzi tárat, többek között a jellegzetes kisiparok műhelyfelszerelésével (így egy késes-, egy kötelesmester hagyatékával és a szegedi papucsosmesterség szerszámaival), valamint hangszerekkel, bútorokkal, a gazdálkodás eszközeivel. Értékes fo8 KISS [1958.] 82-84.

9 Vásárhelyi Ifjúság, 1939. okt. 1. 1. p.

10 Péczely Péter közlése, akinek ezúton köszönöm Péczely Attila életrajzi adatainak kiegészítését.

11 TJM NA 95. A dátumok forrása: szegedi nyilvántartási lapja, valamint 1951-es önéletrajza.

12 Juhász Antal gyűjteménytörténeti írásában (JUHÁSZ 1989, 296) tévesen szerepel 1945 és 1951 Péczely szegedi munkásságának kezdő és befejező időpontjaként. Innen megszakítás nélkül került át a vásárhelyi múzeumba.

13 FELLETÁR 1983. 412.

14 TJM NA 95.

15 TJM NA 95.

125