A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

lyamán a Piavéig nyomult előre, és 1918. júniusban kiemelt feladatot kapott az osztrák-magyar csapatok utolsó, már eleve kudarcra ítélt hadműveletében, a piavei offenzívában. Súlyos veszteségek árán átkelt a folyón és behatolt a Montello- hegyháton lévő olasz állásokba. A hadművelet összeomlása után visszarendelték a Piave keleti partjára, ahol állásharcra rendezkedett be és a háború végéig tűzvonal- ban állt. Az ezred kikülönített, békeidőben a Montenegro határán fekvő Avtovácon állomásozó 111. zászlóalja a szerb, majd 1915. májustól az 1918. október végi ösz- szeomlásig szintén az olasz harctéren (Mrzli vrh, Monte Tómba) küzdött. Az előbb ugyancsak a Délvidékre irányított 23. honvéd gyaloghadosztályt, kö­telékében a szegedi 5. honvéd gyalogezreddel, még 1914 augusztusában szintén át­irányították a galíciai harctérre. Az osztrák-magyar hadseregnek a lembergi csatá­ban elszenvedett veresége után a hadosztály Przemysl várába vonult vissza. A cári csapatok ostromgyűrüt vontak a Magyarországra vezető utak ellenőrzésére szolgáló erődváros köré. December 10-ig a szegedi honvédek 11 kitörési kísérletet hajtottak végre. Miután a vár felmentésére irányuló erőfeszítések sorra kudarcba fulladtak, a hadvezetőség 1915. márciusban elrendelte, hogy a vár fő ütőerejét képező hadosz­tály törje át az ellenséges gyűrűt. A magukat már alig vonszoló honvédeket azon­ban megállította a felkészült orosz tűzerő, és a hadosztálynak egyharmada sem tért vissza. A március 22-én átadott vár védői orosz fogságba kerültek. A mozgósított népfelkelőkből Szegeden felállított 5. népfelkelő gyalogezred - a 102. népfelkelő dandár részeként - Aradról 1914 szeptemberében vonult az orosz harctérre. A harcokban megfogyatkozott dandárból létrehozott 102. népfelkelő gya­logezred állománya a következő évben jórészt fogságba esett. A Przemysl elestével fogságba jutott 23. honvéd hadosztály örökébe az 51. honvéd gyaloghadosztályt lépett, és ez kapta szegedi honvédkerület pótlásait. Tá­madó feladatokra létrehozott ezredei az orosz harctér különböző, veszélyeztetett pontjain kaptak szerepet. 1916 elején részesei a besszarábiai (újévi) csatának: a rarancze-toporoutzi állásharcokban nagy áldozatok árán feltartóztatják az orosz tömegtámadásokat. Miután augusztus 27-én Románia hadat üzent a Monarchiának és betört Erdélybe, a hadosztály, különösen a támadásokban vezető 302. gyalogez­rede, fontos szerepet töltött be az osztrák-magyar és német csapatok ellentámadá­sában, mely kiszorította a románokat Erdélyből. A keleten megtörtént békekötések után a hadosztályt az olasz harctérre szállították, ezredeit a Piave menti védőállása­ikban érte az összeomlás. A születési, illetve keresztelési helyéből adódóan a vásárhelyi Pusztáról is sok bevonulót fogadó békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred 1914-15-ben az orosz, 1916-ban a dél-tiroli olasz, majd ismét az orosz fronton küzdött, végül, 1918 áprili­sában a Piave mögé szállították. Az ezred Trebinjében állomásozó, kikülönített III. zászlóalja a szerb harctér után az olasz, majd újra a szerb hadszíntéren, azt követő­en az észak-olaszországi hegyekben, utóbb pedig a volhíniai orosz fronton harcolt, az összeomlás azután ugyancsak a Piave mellett érte. Hasonlóan mozgalmas alkalmazást tudhattak magukénak a szegedi honvédke­rület debreceni 3. és nagyváradi 4. honvéd gyalogezredei. A temesvári 20. gyalog­ló

Next

/
Oldalképek
Tartalom