A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Adattár - Francisztiné Molnár Erzsébet: Hódmezővásárhely belterületén működő általános iskolák IV. rész
általános iskolai tanár és 8 tanító látta el a feladatokat. Ekkor helyezték át Kiss Gergely igazgatót a Szent István téri iskolába, Belényi Gyula pedig ide kapott kinevezést. Az iskola fennállása óta mindig kiemelten foglalkoztak a testneveléssel. A tanulók városi, megyei vívó, úszó, atlétikai, és tomaversenyeken vettek részt szép eredménnyel. Az iskolában irodalom, kémia, matematika, fizika, testnevelés, biológia, orosz, fotó, rádió, motorszerelő, repülőgép modellező, kézimunka, tánc és képzőművész szakköröket szerveztek. Az 1958-1959-es tanévben 387 tanulót írtak be, ekkor bontották meg a nagy létszámú I. osztályt, így 6 alsó és 7 felső osztályuk volt. A napközi zavartalan működését akadályozta az önálló helyiségek, valamint a bútorok hiánya. A nevelőtestület hamarosan megoldotta a problémát. Az 1960-1961-es tanévben kemény munkával elérték, hogy az iskola 320 tanulója mind napközis legyen. Ekkor a 8 osztályteremben, 8 tanulócsoport (4 alsó és 4 felső) működött, az intézmény pedig napközis iskola lett. A gyermekek napi 9 órát töltöttek ugyanabban a környezetben.8 A jól felszerelt tornateremben a Csongrád Megyei Tanács 1960. október 22-én indította be a városi gyógytestnevelést. A tanulókat a sportorvos javaslatára vették fel. Az 57 főt 9 csoportba osztották betegségüktől függően (hormonzavaros, túltáplált, vérszegény, csípőficamos, magas vérnyomásos, szédülékeny, szívbillentyű-zavaros, gerincferdüléses). Hamarosan gondot jelentett a tanteremből átalakított ebédlő mérete is. A 320 napközis tanuló csak négy turnusban tudott ebédelni, így az utolsó csoportra du. 3 órakor került sor. A nehézségek ellenére a napközis iskola nagy sikernek örvendett, és a túljelentkezés miatt felvételi bizottságot kellett létrehozni. 1962-től 1964-ig Vízi Albertné Kádár Margit látta el az igazgatói teendőket, mert Belényi Gyulát a városi Művelődési Osztály vezetésével bízták meg. Ebben az évben vált koedukálttá az iskola. Az 1962-ben nagy munkába kezdtek, felújították tetőszerkezetet, a külső homlokzatot, a lépcsőházat, kijavították a nyílászárókat, bővítették az ebédlőt, új csatornarendszert építettek, az egész épület villanyvilágítását korszerűsítették, a falábazatot mozaiklábazatra cserélték, politechnikai műhelyt építettek. Régi vágyuk teljesült 1963-ban, amikor a felettes hatóság szabályozta az alsó és felsőfokú oktatási intézmények elnevezését. Végre felvehették a Petőfi Sándor Napközi Otthonos Általános Iskola nevet. 1964-ben Belényi Gyula visszatért az iskolába, a tanulólétszám pedig még mindig 300- on felül volt. Ebben a tanévben kezdte meg az iskola (az országban másodikként, kísérleti jelleggel) az egész napos oktatást, először csak az alsó tagozatban. Az Országos Pedagógiai Intézet irányításával és a Szegedi József Attila Tudományegyetem Neveléstörténeti Tanszékének adjunktusával, Rózsa Évával országos kísérletbe kezdtek. A napköziben végzett alapos munka következtében emelkedett a tanulmányi színvonal, és jelentősen csökkent a bukások száma. A nevelők úgy ítélték meg, hogy az egész napos iskola kísérlete az alsó tagozatban bevált, ezért 1969-ben kérték, a kísérlet felső tagozatra való kiterjesztését. Az engedélyt megkapták, így ez az intézmény lett az ország első teljes egész napos iskolája. A munka megkönnyítése érdekében a nehezebb órákat általában délelőttre, a könnyebbeket pedig délutánra szervezték. A hagyományos 5-6 óra helyett 4-4 órát terveztek. A délelőtti és délutáni órák közé megfelelő szünetet, pihentető foglalkozásokat iktattak be. Időt biztosítottak 8 Uo. 116/3 330
