A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Adattár - Francisztiné Molnár Erzsébet: Hódmezővásárhely belterületén működő általános iskolák IV. rész
a mozgásra, a szabad levegőn való tartózkodásra, a kirándulásra. A munkáját befejező tanuló szabad idejét a klubteremben tölthette el. A könyvtár teljes állománya, szabad polcos rendszerben a tanulók rendelkezésére állt. Mivel a tanulók egész nap együtt voltak társaikkal, és tanáraikkal, sokkal bensőségesebb kapcsolat alakult ki közöttük, mint a hagyományos iskolában. Lehetőség nyílt a közvetlen, azonnali segítségnyújtásra, és a tanulók komplex felkészítésére. 1971. szeptember 1-jétől Vörös Gézát bízták meg az igazgatói teendőkkel. Az egész napos iskolát egyre inkább iskolaotthonos iskolának nevezték, mivel a tanulók komplex nevelését tűzte ki célul. Az egyes tantárgyakból a diákok az iskolában készültek fel úgy, hogy a tanítási órákat önálló foglalkozás (feladatmegoldás, az anyag elsajátítása) követte, annak a nevelőnek a felügyeletével, korrepetálással, aki a tanórán tanította. A lecke kikérdezése, az írásbeli feladatok ellenőrzése is ekkor történt meg. Tankönyvet, füzetet, egyéb iskolai fölszerelést a gyermekek nem vittek haza. így a tanév végi bukás is jelentősen csökkent. Az elsősök és másodikosok ebéd után lepihenhettek. A nevelők minden tanteremben játszó sarkot képeztek ki, ahol szabad időben játékos foglakozásokon vehettek részt.9 Az egész napos iskolában tartózkodás, a mozgás, sportolás, játék, megkövetelte testük tisztán tartását, ezért 1972-ben társadalmi összefogással a tornaterem mellé egy zuhanyozót építettek. Nevelői mosdót alakítottak ki, és két szertárat építettek. A tanulólétszám lassan ugyan, de évről évre fogyatkozott, 1972-ben 218 gyermek járt az intézménybe. Az I. osztályban komplex matematika tanítási kísérletben vettek részt. Testvériskolai kapcsolatot létesítettek a Ságvári Endre Általános iskolával. „A közös óralátogatások, tapasztalatcsere, közös nevelési értekezletek, kirándulások, sportversenyek alapozták meg a későbbi megalomániás elgondolásból történt iskolaegyesítést.”10 A városban elsőként volt iskolarádiójuk, minden tanteremben televíziókészüléket működtettek. Az iskolában pályázatokat hirdettek, kiállításokat, vetélkedőket szerveztek. Kapcsolatot tartottak az Iskola Televízióval, a Magyar Rádió munkatársaival, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőivel, az OPI-val, és a JATE Neveléstudományi Tanszékével. A Magyar Rádió 1970 februárjában mutatta be a kísérletező iskolát. írókat, költőket hívtak meg egy-egy jelentősebb eseményre. így került Vásárhelyre Simon István költő és Jancsó Adrienne érdemes művész. 1973. január 13-án megünnepelték Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját, és ekkor avatták fel a költőről készült rézdomborítást. A gyermekek napirendjét úgy szerkesztették, hogy a tanulók szabadideje növekedjen, átcsoportosítással csökkentették a megterhelést. 1975-ben az iskola szenes pincéjéből színpaddal ellátott fűthető klubhelyiséget alakítottak ki, és egy iskolai (légpuska) lőteret hoztak létre. Az iskola csapata Sándor Ferencné Daru Terézia nevelő vezetésével országos versenyeken szerepelt szép sikerrel. Az egész napos iskolában, az alsó tagozatban is tantárgycsoportos oktatás folyt, egyes tárgyakból pedig szakrendszerű oktatás. 1975-ben feljegyzést készítettek pedagógiai kísérletükről, és megállapították, hogy nem szerencsés a délutáni tanítás, mert kettévágta a tanulók szabadidejét. Nem tudtak részt venni semmiféle városi kulturális eseményen, szakkörökön, csak az iskolai programokon. Ezt a helyzetet a délutáni tanórák délelőttre helyezésével oldották meg, elhagyva az órák utáni önálló foglalkozást. A szervezeti változtatásokhoz hozzátartozott az is, hogy minden felső tagozatos nevelő a tanítás mellett, napközis foglalkozásokat is vezetett. 9 Vörös Géza igazgató feljegyzéséből. 1971. 10 Ua. 1972. 331
