A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Béres Dezső: Időpillérek

mert a vállalat mégis megalakult az előre beharangozott napon. A letartóztatott sok időt nem tölthetett előzetesben, mert cégük az évente frissülő adatokkal megjelenő „Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz” (címtár jellegű gazdasági kézikönyv) 1926 és 1929 között megjelent kötetei „Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság­ok” c. fejezetében „Enargit Bánya és Kohóművek Rt. V., Zoltán utca 18. Alakult 1925. szeptember 30.” adatokkal nem lenne megtalálható.41 A budapesti rendőri kerülethez tartozó 1928. évi név- és lakásjegyzék is ezt támasztja alá: Ács Tivadar bányavállalkozóként (Kispest, Árpád u. 3.), Hatvani Sándor szintén bányavállalko­zóként (Kispest, Vas Gereben u. 57.), Vöröss Zsigmond pedig bányatulajdonosként (VIII. kér. Kálvária tér 2.) van nyilvántartva. 1928 elejétől Vöröss Zsigmondnét postai segédtiszti beosztásból domonyi postamesternek léptették elő,42 gyermeke ennek megfelelően ott kezdte ősszel elemi iskoláit. „Mikor utoljára láttalak, 1928. január 1.-én...” - írta fiának Kolozsvárról az apa 1938. május 10-én egyetlen, fennmaradt levelében. A részmondat a Budapesti Magyar Királyi Államrendőrség februárról szóló főkapitányi jelentéséből nyer értelmet, mely „felolvastatott a Bu­dapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1928. március 21-i közgyűlésén Günther Tivadar tanácsi fogalmazó által.” Az apa, más szereplőkkel, újabb csalás- sorozat részese lett, de most megszökött a felelősségre vonás elől.43 Májusban a kolozsvári Keleti Újság írta róla, hogy „Vöröss Zsigmond volt jegyző [...], mint hadifogoly tért vissza. Kárpitos lett, majd villanyszerelő. Magyarországról, mint román állampolgár, kiutasították, s most, mint munkanélküli, nem vár mást, csak állást, munkaalkalmat, hogy kiverekedhesse magának azt, amit a sors megtaga­dott.”44 Kárpitos, villanyszerelő... igaz lehet, ha részt vett a menekültügyi hivatal menekülteknek és В listás, állás nélküli tisztviselőknek (igaz, nem sok eredmény­nyel) szervezett valamelyik átképző tanfolyamán. De erről sincs megbízható adat­forrásunk. A hírlapíró nyilván nem ismerte sem Vöröss Zsigmond előéletét, sem az egykor Galilei-körös dr. Beck Salamon ügyvéd, jogi szakíró (1885-1974) nézetét a vétő fél védelmét gyakorló helyzetéről: „a vétkes iránti rokonszenv, az esendő em­berrel szemben érzett szolidaritás [...] a rideg államerkölcs szemüvegén át társada­lombomlasztó erő, a jó embernek lényegében társadalomellenes, tehát elfojtandó gyöngesége.”45 Ezek után érthető az a „bizalomvesztés,” amivel a Posta vezérigaz­gatósága megindokolta anyja és lánya elbocsátását, nevük olvasható a postai szol­gálat létszámából törölt, vagy kizárt alkalmazottak névsorában.46 Nanukám csak ekkor lett grófi házvezetőnő, és nem korábban, mint hittük eddig. A gyermekével 41 Budapesti Közlöny, 1925/211. sz. (59. évf. 09. 20.) 8. - Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kom­pasz 1926-1927/2. 2. évf. 303. és 1927-1928/3. 3. évf. 321., 1928-1929/3^1. 4. évf. 314. - Budapesti czím- és lakásjegyzék 1928 (29. évf.) 42 Magyar Királyi Posta Rendeletek Tára 1928/4. sz. (01. 31.) 43 Fővárosi Közlöny, 1928/15. sz. (39. évf. március 20.) 542. 44 A mezítelen nyomor. Keleti Újság 1928/111. sz. (11. évf. 05. 19.) 1. 45 Polgári Jog, 1926/1-2. (II. évf. 01., 02.) 1-10. 46 Rendeletek Tára a Magyar Királyi Posta részére, 1929/5. sz. (02. 18.) 84. és 1929/26. sz. (07. 11.) 324. 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom