A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Makó Imre: A mozi hódmezővásárhelyi történetéből

tésekre is rendszeresen igénybe vett emeleti dísztermet. A törvényhatósági bizottság 1917. október 30-án tartott közgyűlése elfogadta a korábbi bérlő, Lendek Pál ajánlatát, a szállodát a nagyterem és a ruhatár kivételével ő kapta el 5 évre évi 8 ezer koronáért. Havas Henrik mozi célokra a nagyteremért évi 10 ezer koronát ajánlott fel, ugyanakkor a fővárosból is érdeklődtek a terem hasonló célra történő kiadásának feltételeiről. Időközben felmerült azonban, hogy a mozit, mint láthatóan jövedelmező üzletet, a város vegye saját kezébe, ezért a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy tanulmányozza a kérdést és érdemi javaslatát a novemberi közgyűlésre terjessze be.59

„... a temesvári információ szerint - írta Reich Ede városi főmérnök jelentésében - a város csak az esetben kezelje házilag a mozit, ha megfelelő képességű szakember áll rendelkezésére, ellenkező esetben jobb nehány évig bérbe adni... Amellett figyelembe veendő az is, hogy most a berendezés beszerzése és a személyzet (feltétlenül szükséges: 1 igazgató, 1 könyvelő, 1 pénztámok, 1 vetítőgépész, 1 másodgépész, pénzszedőnő, jegy szedők, takarítók és megfelelő számú zenekar) összeállítása annyi időt igénybe vesz, hogy azzal egy téli szezont fogunk veszteni, holott a bérbeadás mellett a jövedelmezőség azonnal kezdetét veszi.”60

A törvényhatósági bizottság november 30-i közgyűlése az utóbbi mellett foglalt állást, de nem mondott le a későbbi házi kezelés gondolatáról sem. Az árverésen az Uránia tulajdonosa, Havas Henrik merészkedett a legtovább. Évi 21 700 korona bérleti díjért így három évre, 1917. december 1-től 1920. november 30-ig ő nyerte el a dísztermet61, melyet korábban is már több alkalommal igénybe vett egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó alkotás levetítésére. 1913-ban többek közt itt mutatták be a Henryk Sienkiewicz regényéből készült, két órás, 6 felvonásos Quo vadis „amerikai kino”-t (1913). A nagyterem felett rendelkező bérlő több alkalommal élő műsorral, az Urániából már ismert művészestéllyel szórakoztatta a közönséget: 1918 tavaszán például 10-2 koronás helyárakkal Szőke Szakáll (Gärtner Sándor) ismert író, humorista, az év őszén Fregoli ismert olasz átváltozó művész tartott itt estélyt.62

Az előbbi közgyűlés - a filmszínházzal kapcsolatban gyökeresen megváltozott közfelfogás szellemében, de gondolva a város jövőbeni anyagi érdekeltségére is - módosította a nyilvános táncvigalmak, mutatványok és előadások engedélyezésére vonatkozó szabályrendeletét, meghagyta ugyanakkor a színház privilégiumát. Miután sikerült a közönséget színházba szoktatni és az már nem szorul védelemre („elismert tény az, hogy városunkban van az egész országban leglátogatottabb színház” - olvasható az indoklásban), a jövőben a színi idény alatt is engedélyezhetők mozielőadások, szombat, vasárnap és ünnepnapokon, ugyanakkor más színi előadások, énekes társulatok, lovardák és bábszínházak továbbra sem tarthatók.63 E lépés ekkorra csupán formálisnak számított, miután - mint láttuk - az Uránia tulajdonosa a helyi

59 HL Közgy.jkv. 282/1917.

60 HL Tan. ir. II. 1492/1916.

61 HL Közgy.jkv. 351/1917.

62 VRÚ, 1918. máj. 14., okt. 28., 30.

63 HL Közgy. jkv. 355., 391/1917, 80