A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Adattár - Francisztiné Molnár Erzsébet: Hódmezővásárhely belterületén működő általános iskolák IV. rész
nevelés érdekében a gyerekek kalászt gyűjtöttek, de nem maradhattak ki a gyapotszedésből sem. 1953-ban a 279 diákot 9 tanulócsoportban 15 nevelő tanította, és ekkor szervezték meg az első napközis csoportot is. Ebben az évben 3 emeleti tantermet és egy szertárhelyiséget ideiglenesen egy tanévre átadtak az óvónőképzőnek. 1957-ben Kiss Gergelyt, a Petőfi utcai leányiskola igazgatóját és Belényi Gyulát az intézmény élén megcserélték. Az iskola nevét Szent István tériről István térire, változtatták. A nevelőtestület különös gondot fordított az esztétikai nevelésre, főleg az ének, irodalom és a rajz oktatására. Tantestületi értekezleteiken meggyőződéssel hirdették, hogy erre a nevelőmunkára nagy szükség van azért is, mert a „jampec” ízlés kezd tért hódítani az ifjúság körében. így Steiner Béla szakfelügyelő, ének-zenetanár, karnagy javaslata egy zenei tagozat beindítására termékeny talajra hullott. 1957. szeptember 1-jén László Erzsébet tanítónő vezetésével 28 kisdiák ismerkedhetett a betűvetés mellett az ének-zene szépségével. Kiss Gergely igazgató sokat harcolt azért, hogy a zenei tagozat jó körülmények között, megfelelő felszereléssel, zavartalanul működhessen. Évente párhuzamosan, egy-egy ének-zene tagozatos b. osztály indult. Ebben a tanévben 503 diákot írtak be, akik 13 tanteremben, 17 tanulócsoportban 27 nevelő segítségével dolgoztak. Ekkor már működött a testnevelési szakkör (atlétika, torna, kosárlabda, labdarúgás), és az összes kiírt városi sportversenyen eredményesen szerepeltek. 1958. szeptember 1-jével az V-VI. osztályban heti 16 órában, bevezették a gyakorlati oktatást. Az iskola alagsorában, két műhelyteremben, szakos nevelők irányítása mellett ipari jellegű politechnikai oktatás folyt. A szakfelügyelők szerint városi viszonylatban a legjobban felszerelt műhely működött itt. Az intézmény nevét 1959. március 27-én Szabadság tériről Tanácsköztársaság térire változtatták. Május 31-én a zenetagozat tanulói nagy sikerrel mutatkoztak be a Bethlen Gábor Gimnázium kultúrtermében. 1960. szept. 1-jén ipari jellegű továbbképző iskola indult. Az igazgatói teendőkkel Kérdő Márton tanárt bízták meg. Az iskola 1968-ig működött, 10 hónapos ciklusokban. Az 1962-1963-as tanévben már 532 növendék járt az iskolába, két tanteremben váltakozva tanítottak, és városi szinten a legjobb tanulmányi eredményt, (3,96) érték el. Minden felső tagozatos osztályba bevezették a műszaki gyakorlati oktatást. Két idegen nyelvből (orosz és német) délutánonként külön-külön tanuló csoportokat szerveztek. Ebben a tanévben csatolták az iskolához a Kutasi úti óvodát. Ekkor kaptak két új énekszakos tanárt, és május 26-án az ének-zene tagozatos tanulók nagyszabású hangversenyt adtak a Petőfi Kul- túrházban. Az iskola csapata, az Úttörők Városi Seregszemléjén, és a megyei négy tusa bajnokságon első helyezést ért el. 1964-ben az Ének-zenei Iskola önálló vezetéssel külön, új épületbe költözött a Vörös Csillag utcába (ma Vöröskereszt utca). A 1966-1967-es tanévben már csak 68 tanulója, és 19 nevelője volt az iskolának. 1967- ben Gaál Sándor az intézmény tanára, igazgató-helyettese került az iskola élére, és követte elődei fegyelmezett, következetes munkáját. Az intézmény az 1967-1968-as tanévtől, a városban másodikként napközis iskola lett. (A Petőfi utca Általános Iskola kontroll iskolája.) Nyolc napközis csoport működött. A gyerekek egész napos élelmezése, pedagógiai felügyelete, tanulása, így megoldódott. Ott, ahol mindkét szülő dolgozott, felmérhetetlen segítséget nyújtott a napközis iskola. A gyerekek este fél 6-ig nevelői felügyelet alatt álltak. Az igazgató egy jelentésében a következőket fogalmazta meg: „Nagyobb lehetőség nyílik a világnézeti hazafias, honvédelmi nevelés 314
