A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Szigeti János: Egy „tükörcserép” az emlékek tárházából

1944-ig a képzőművészek fontos és jellemző találkozóhelye lett. Kallós Ede (1866-1950) Párizsból hazatérve Iványi-Grünwald Bélát is magával hozta, és mindketten a Plohn-műteremben dolgoztak. Iványi-Grünwald 1889 júliusa és októbere között itt festette Hadúr kardja című képét, amely az első ígéretes festménye volt. A fiűalak vézna testét naturalisztikus hűséggel ábrázolta.6

A Plohn-mütermet 1953-ban újjáépítették, és még tíz évig használták. A Plohn- műterem utolsó időszakában Szalay Ferenc is dolgozott ott. Fél évszázad múltával is elevenen élt emlékezetében az Andrássy utca 8. sz. alatti, 1963-ban lebontott, földszinti épület. A klasszikussá nemesedett, hosszú műterem mennyezeti világítással rendelkezett. „Az utca felől mélyen leérő nagy ablakok voltak. A fényképész csináltatta, abból nyílott két kis szoba. Nem az utcára néztek a nagy ablakok, mert bent volt az egész az udvarban. Az utca felől a műterem előtt volt még a ház, lakással. Mi az udvaron keresztül mentünk be. Ideális, nagyon jó hely volt, le az Oldalkosár utca felé.”7

Almási Gyula Béla is fájó szívvel búcsúzott a lebontott, művészi szempontból jelentős helytörténeti objektumtól: „A művésztelep a Plohn-műteremből a közeli Virág utcába költözött, a városban élő művészek pedig a város különböző részeiben új műtermek építését tervezik.”8

A hódmezővásárhelyi művésztelep megalakulása

1945 után helyi és országos igény merült föl a képzőművészekben kollektív műterem létesítésére. Kurucz Dezső István (1914—1996) Tükör utcai házát 1953-ban átengedte művésztelep céljára a Képzőművészeti Alapnak. így került sor a hódmezővásárhelyi művésztelep megalapítására. Két szobát használhattak az Alap által beutalt művészek. Négy fő helyezkedhetett el, kerékpár állott rendelkezésükre. Az anyagi hozzájárulás a művész évi jövedelmének volt a függvénye.9 1953 és 1976 között a müvésztelep és az alkotóház vezetője Almási Gyula Béla volt, aki művészetszervezői tevékenységét is gondosan, a pénzügyi és házi szabályokra pontosan ügyelve intézte.10

6 Telepy Katalin: Iványi-Grünwald. Corvina Kiadó, Bp., 1976. 7; Iványi-Grünwald Béla emlék- kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria. Katona József Múzeum, Kecskemét, 1967. (Katalógus); T. Knotik Márta: A Csongrád megyei fényképészet fénykora (1880-1896). Máso-dik rész. Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Csongrád. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok 3. Szeged, 2000. 437-449.

7 Szalay Ferenc i. m. 29.

8 Almási Gyula Béla: Az első vásárhelyi műhely. Sorok a lebontott Plohn-műterem emlékére. CSMH, 1963. december 24. 12.

9 Redő Ferenc: Visszaemlékezés a hódmezővásárhelyi művésztelep megalakulására. In: Dömötör János emlékkönyv. Múzeumi Műhely 1. TJM, Hmvhely, 2002. 211-218.

10 Dömötör János: A festő, művészetszervező Almási Gyulára emlékezünk. Délsziget, 1991. 20. sz. 50—4; Rapcsák Katalin: Alkotóházak újjászületése. Vásárhelyi Látóhatár , 20161.sz. 8-9.

245