A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Emlékezés - Szigeti János: Egy „tükörcserép” az emlékek tárházából
1965 nyarán a következő írással találkozhatunk a helyi napilapban: „Vásárhely immár évtizedek óta művészváros. A művészváros művészvendégeit mindig szeretettel és barátsággal várja. De nemcsak váija, vendégül is látja, s ha kell, rövidebb, hosszabb időre otthont is ad nekik. A vendégművészek otthona a müvésztelep. A vastag falú, sárga ház ott húzódik meg a csendes Virág utca fái alatt. Ajtaja éjjel-nappal zárva. A vendéglátók így is őrzik a vendégek nyugalmát. A látogatót - ha legalább kétszer csenget - mégis bebocsátják. Kattan a zár, s azután - akár valami mesebeli, hétlakatra zárt kincseskamrába lépnénk - feltárulnak a müvésztelep rejtett kincsei: a készülő szobrok, a festőállványra feszített képek, a földön halomba álló vázlatgrafikák. Tágas üvegfalú hallban az idős mester, Rubletzky Géza formálgatja készülő szobrait. Igen, a többes szám helyes. Hiába a nyolcvan-egynéhány év, a művész keze most is új vonásokon babrál: Kiss Lajos néhai Kossuth-díjas néprajztudósunk síremléke mellett még egy leányportrén is dolgozik...”11 A Virág u. 3. számú alkotóház 1963. szeptember 4-én vásárlással került a Képzőművészeti Alaphoz. Rubletzky Géza a Virág utcai Alkotóházban A Virág utcai Alkotóház 1965-ben már harmadik éve állt a vendégművészek rendelkezésére. A korabeli tudósítás hangulatos képet festett a munkálkodó képzőművészek környezetéről. 1965. július utolsó hetében kerestük föl az idős mestert, Rubletzky Gézát a Virág utca 3. szám alatt. Az Alkotóház bejárata előtti fotóm tanúsága szerint Varsányi Péter (1929-2000) tanár, költő, Pálfi Ilona, László József (1931-2013) gimnáziumi tanár és jómagam. Több mint fél évszázad múltával csak találgatásokba bocsátkozhatnék, hogy melyikőnk ötlete volt a látogatás megszervezése. Rubletzky Géza - kortársait, akikhez személyes kapcsolat is fűzte - így Kiss Lajos néprajztudóst Atya becenéven, Tornyai Jánost Jankóként emlegette, előbbinek kedvenc szavajárását, dióhéjba zsúfolt életszemléletét is fölidézte: Mert hidd el Édös: mindön az érzés. Többször szóba hozta, hogy Tornyai miként csinált művésztelepet a Serház téri huszárlaktanyában, ahol többek között őt is alkotásra ösztönözte. Az idős mestert leginkább Kiss Lajos síremlékének elkészítése foglalkoztatta Vásárhelyen. Megmutatta nekünk tervezetét, melyből végül csak a portréreliefet fogadták el.11 12 11 Akácz László: Nyár a művésztelepen. CSMH, 1965. júl. 25. 5. [Részlet.] 12 Kiss Lajos síremlékének felavatására a vásárhelyi Kincses-temetőben 1969. október 26-án került sor. Dr. Ortutay Gyula: Kiss Lajos sírkövének avatása. CSMH, 1970. febr. 3. 4; Kiss Lajosra emlékezett Vásárhely. CSMH, 1969. okt. 28. 5; Dömötör János: Vásárhely szobrai Hmvhely, 2002. 65. „A karakteres profil a külső hasonlóságon túl kifejezi a megjelenített nép- 246
