A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Emlékezés - Triznya Arnold: Mihó László – egy elfeledett református lelkész élete és szolgálata 1848–49-ben
könnyeit mindnyájan testvériesen vegyítettük. Szólott P. M. (Polgár Mihály) superintendens is. Végre Mihó, a népkedvencz s a tábor papja, mint a zászlókat ajándékozott nők megbízottja, szivrehatólag ajánló a kis seregnek az egyetértést, testvéri szeretetet, engedelmességet, s a zászlóhozi tántorithatlan hűséget. Nem remegett csak egy ajak is, a lelkesedés, s tiszta meggyőződés érez hangján dörgék után a hűség esküjét, komoly elszántság s harezszomj mutatkozván kifejezésdús arczaikon. Ok nem fognak szégyent hozni fejeinkre, mert egy szívvel kiálták: nyerni vagy halni fogunk. ” A nemzetőrök a kiskőrösi táborból Palocsay Jakab nemzetőr őrnagy irányításával értek a Délvidékre, Újverbászra, ahol a kialakított őrvonalon teljesítettek szolgálatot, valamint napi rendszerességgel gyakorlatoztak. Ebben az időszakban Mihó eleget tett tábori lelkészi feladatainak, azaz istentiszteleteket és lelkesítő szónoklatokat tartott, valószínűleg segítette más tábori lelkészek munkáját is. A kecskeméti nemzetőrök alig több mint négyheti szolgálat után hazatértek, harci cselekményekben nem vettek részt. A kecskeméti nemzetőrség első váltásának hazatérését követő időszakból Mihó Lászlóra vonatkozólag jelenleg nem rendelkezünk forrásokkal. Vélhetően egyházi hivatala miatt mentesült a további nemzetőrségi szolgálat alól. 1848 szeptemberében Kossuth híres alföldi toborzóútjának egyik állomáshelye Kecskemét volt. A szeptember 25-én városba érkező Kossuthot kitörő lelkesedéssel fogadták itt is. A „magyarok Mózesét” Torkos Károly evangélikus lelkész fogadta ünnepi beszéddel, s feltételezhetjük, hogy Mihó is jelen volt e nevezetes eseményen, ám az eddig vizsgált levéltári források ezt nem erősítik meg, ahogyan további tevékenységéről is hallgatnak. Neve az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat kapcsán bukkan fel ismét. Április 27-én Batta Sámuel Pest megyei kormánybiztos levélben utasította a várost a függetlenség kimondásának kihirdetésére, egyúttal a lelkészekhez és a papokhoz írt levelében kérte a Függetlenségi Nyilatkozat egyházi ünnepély keretén belül való ismertetését, megmagyarázását a nép számára. Az utasításoknak megfelelően május 10-én, a Függetlenségi Nyilatkozat felolvasása után Hoffmann János katolikus, Mihó László református és Torkos Károly evangélikus lelkészek is tartottak ünnepi beszédeket. A vallási felekezetek vezetőinek ilyen együttesen történő fellépése a függetlenség kimondása mellett jelentős üzenettel bírt. Hirdette a vallási egyenjogúságot, a feudális viszonyok végleges megszűnését és mindenekelőtt a nemzet egységét. Az 1849 júniusában megjelenő cári hadak még nagyobb erőkifejtésre ösztönözték a Szemere-kormányt, és annak vallás- és közoktatásügyi miniszterét Horváth Mihályt, aki keresztes háborút és népfelkelést hirdetett. Május 27-től a templomokban meghatározott napokon szentbeszédeket, körmeneteket kellett tartani, június 6-án pedig országos böjtöt hirdettek. Ezek az intézkedések mind a lakosságra, mind pedig a hadseregre demoralizálóan hatottak. 1849. július 24-26. között a Perczel Mór vezette 20 ezer főnyi utolsó magyar sereg is elhagyta Kecskemét városát. Nyomukban már 26-án délelőtt megjelentek Kari von Simbschen vezérőrnagy dandárénak előőrsei. Ezzel megkezdődött Kecskemét és környékének pacifikálása. Haynau 1849. július 1-jén kiadott kiáltványá239
