A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Emlékezés - Triznya Arnold: Mihó László – egy elfeledett református lelkész élete és szolgálata 1848–49-ben
ban tudatta Magyarország minden lakosával, hogy mi vár azokra, akik a magyar pártütésben részt vettek. Azok a lelkészek és papok, akik a „lázadó kormányt” a szószékről szolgálták, vagyis a népet lázadásra csábították, a proklamáció 3.§-ának „a” pontja szerint, rögtönítélő bíróság eljárása alá estek. Mihó László esetében elsősorban az 1849. május 10-i egyházi beszéde adhatott terhelő bizonyítékot, mivel ez a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetését, magyarázatát és elfogadtatását jelentette. 1848. április 9-i egyházi beszéde, valamint az, hogy tagja volt a nemzetőrségnek, kevesebb súllyal esett volna latba egy rögtönítélő bíróság előtt, mivel tetteit az akkori uralkodó által szentesített törvények keretein belül vitte véghez. Emellett, mint láttuk, nemzetőrségi szolgálata lényegében egyházi szolgálat volt, csapatteste pedig egyáltalán nem került harcérintkezésbe 1848 nyarán. Mihó tehát elkerülte a rögtönítélő bírósági eljárást, ami talán azért volt lehetséges, mert nem volt ellene megfelelő bizonyíték, hiszen május 10-i beszédét a város valószínűleg nem nyomtatta ki. A szabadságharc leverése után tovább folytatta egyházi szolgálatát, ám egyházi beszédeinek aktuálpolitikai töltete jóval visszafogottabbá vált. 1850-ben, Újévi beszédében megemlékezett a nagy esztendő elesettjeiről, de hirdette a testvéri sze- retetet, a király tiszteletét, a törvények megtartását és a tántoríthatatlan hitet Istenben. Mindezt nem a megalkuvás, hanem sokat szenvedett híveinek védelme mondatta ki vele. 1854. szeptember 26-án, 37 évesen megnősült, feleségül vette az akkor 19 éves Miskolczi Terézt, akitől László nevű fia született. A házaspár azonban nem élvezhette hosszú ideig a házasság és a gyermekáldás örömeit, ugyanis 1855 augusztusában néhány napos különbséggel mindketten az ekkor dúló kolerajárvány áldozataivá váltak. Gyermekük, László a járványt túlélte, később a református főgimnázium énektanára és a Kecskeméti Dalárda karnagya lett. Jelen kutatási eredményeim alapján megállapítható, hogy Mihó László református lelkész egyházi tevékenysége méltatlanul került a feledés homályába, tekintettel arra, hogy városában lelkészként jelentős tevékenységet fejtett ki az 1848-49- es forradalom és szabadságharc időszakában. Lelkészi munkásságában prédikációi személyes példamutatással párosultak, és ösztönzőleg hatottak tekintélyes lélekszámú gyülekezetére. Tevékenységének feltárása újabb szegmensét adja a város 1848-49-es áldozatvállalásának, illetve a református egyház szabadságharcot támogató tevékenységének. 240
