A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Pálinkó Máté: „Büdös az a Szekfű!”, avagy egy elfeledett Rákóczi-szobor története
válta és felerősítette a már előtte is meglévő nemzeti romantikát a kuruc szabadságharc éveit illetően. Thaly Kálmán nem feltétlenül a tudomány eszközeivel kutatott a kuruc múlt iránt, hanem azt több ponton is a saját gondolatai alapján kiegészítette, például az általa összegyűjtött kuruc nóták egy részét ő írta meg. Vele ellentétben Szekfü Gyula levéltári dokumentumok alapján próbálta rekonstruálni II. Rákóczi Ferenc fejedelem emigrációs éveit. Szándékosan nem akart a Rákóczi- szabadságharc történetével foglalkozni, hiszen már születtek róla elfogult és elfogulatlan müvek. Ugyanakkor kevésbé tartott Rákóczi bujdosó éveivel kapcsolatban a népi kötődés megsértésétől. Tévedett. Nem térhetek ki Szekfü Gyula korszakalkotó művének az értelmezésére, itt csak annak hódmezővásárhelyi hozadékait közlöm. Hódmezővásárhely város lakossága 100 évvel ezelőtt ellenzéki érzületü volt többségében. Elítélték a Lukács László és gróf Tisza István által vezetett kormánypártot, a Nemzeti Munkapártot, akiket a városban csak „mungóknak” csúfoltak. Állításuk szerint őket „A helybeli „mungó” lap a 48-as párti vezéreket politikai Rózsa Sándoroknak nevezte, kiket, ha a nemzeti nagyok feltámadnának, zászlórúddal vemének ki.”1 Mindennapossá vált a helyi újságokban az egymásnak történő nyílt politikai durva üzengetés. A város következetesen kiállt a szabadság és függetlenség eszméje mellett, amelyet számukra olyan magyarok testesítettek meg számukra, mint II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos, ténylegesen pedig a Függetlenségi és 48-as Párt és annak elnöke, Kossuth Ferenc. Nem volt tehát kérdéses tehát, hogy ezen nemzeti nagyok megfestését az új városháza közgyűlési termébe, kezdeményezni fogják. Ez volt tehát a szellemi háttere annak, hogy megfestésre kerüljön 2x1 méteres nagyságban Vastagh György szegedi származású festőművész által az idős Kossuth Lajos egészalakos képe 1880-ban, illetve a helyi születésű Tornyai János festőművész által gróf Bercsényi Miklós egészalakos képe 1908-ban, valamint a pesti Kemenczky Árpád festőművész által megfestett II. Rákóczi Ferenc festménye 1908-ban. A Bercsényi Miklóst ábrázoló festmény érdekessége, hogy hozzá Rudnay Gyula festőművész állt modellt. A két kurucot ábrázoló festmény megrendelését Zrínyi Ilona, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és gróf Bercsényi Miklós hamvainak Kassára történő hazahozatala alkalmából rendelte meg a város vezetése a festőművészektől 1906-ban, a Kossuth Lajost ábrázoló festményt pedig annak díszpolgárrá történő megválasztása alkalmából rendelték meg.1 2 Arról pedig még nem is szóltunk, hogy majdnem minden református felekezetű vásárhelyi parasztcsalád tisztaszobájában lógott legalább egy a vásárokban árult, olcsó lenyomatú kép II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról, mint olyanokról, akik mintegy „református szentek” voltak számukra (a vásárhelyi római katolikus parasztcsaládok 1 Vásárhelyi Reggeli Újság 1914. március 31. kedd. 10. évfolyam 84. szám, 2. Örök dicsőség II. Rákóczi Ferencnek! 2 KOVÁCS István-KRUZSLICZ István Gábor-NAGY Imre-SZIGETI János: A városháza, 89, 93, 95. 181
