A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Pálinkó Máté: „Büdös az a Szekfű!”, avagy egy elfeledett Rákóczi-szobor története
tisztaszobájában ekkor Szűz Mária, Jézus Szíve, illetve Jézus az Olajfák hegyén témájú egyszerű kivitelű képek voltak láthatóak, esetleg Ferenc József bukkant fel az obsitlevélen). Érthető volt tehát, hogy minden kritikát, amely e két történelmi személyiséget, illetve pártjukat érte, ellenséges érzelmekkel fogadtak. A helyi indulatok keltésének egyedüli tűzhelye a Függetlenségi és 48-as Párt helyi lapja, a Vásárhelyi Reggeli Újság volt, amelynek tulajdonosa és főszerkesztője Kun Béla hódmezővásárhelyi országgyűlési képviselő volt. E lap közölte le az 1914. március 31-i (keddi) számának címoldalán Kun Béla beszédének részletét a Függetlenségi és 48-as Párt 200 főnyi választmányi gyűlése alkalmából. 1914. március 29-én vasárnap Kun Béla tehát elkezdte kelteni az indulatokat A száműzött Rákóczi című könyv ellen a következő szavakkal: „A mostani hanyatló erkölcsű kornak terméke ez a könyv - mondotta Kun Béla- mikor az igazi hazafias szellem sokaknál kiveszőben van... igen sokan megfeledkeznek arról, hogy magyaroknak születtek...” A programbeszéd után Szabó Imre helyi pártjegyző olvasta fel a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez megküldendő helyi párthatározat szövegét: „A lapokból olvastuk, hogy valami Szegfű Gyula dr. nevű császári levéltári lakáj, hitvány rágalmazó könyvet írt a mi jóságos fejedelmünkről, П. Rákóczi Ferencről. Az idézetekből meggyőződtünk arról hogy ez a Szegfű nevű tollnok úr a legaljasabb forrásból: a kémszolgák bérírásaiból akart meríteni történelmi adatokat, amelyhez komoly, lelkiösmeretes történetíró soha nem folyamodik. Piszkos pénzen fizetett kémek gyártották azokat a gálád rágalmakat... Ezeket a koholt, szennyes adatokat lakat alatt őrizték eddig... Régen megszoktuk, hogy a magyar szabadsághősöket gyalázzák a bécsi fizetett zsoldosok... Egy III. elemista jobban tudja a magyar történelmet az akadémikus Szegfűnél... A bécsi szemétlerakódénak egy nagy darabja napvilágot látott s a tudományosság álarcába bújva, meg akarta fertőzni a Rákóczi-kultusz hófehér tisztaságát...” A határozat folytatásában mélyen elítélték Berzeviczy Albert akadémiai elnök képviselőházi beszédét, amelyben kiállt Szekfű Gyula könyvének igaza mellett. Éppen ezért követelte a párt helyi szervezete a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségétől, hogy az általuk kiadott Szegfű-könyvet nyilvánosan ítéljék el, cáfolják meg állításait, magát a könyvet pedig tiltsák be. Ugyanakkor kijelentették: örültek Polónyi Géza képviselő ország- gyűlési beszédének, „aki ékes szavával, nagy elméjével, ragyogó hazafiságával először mutatott rá arra, hogy milyen merényletet követtek el Rákóczi fenséges emléke ellen.”3 Az igazi politikai vihar azonban csak az újságcikk megjelenése után tört ki igazán a városháza közgyűlési termében 1914. április 16-án csütörtökön megtartott Törvényhatósági Bizottság ülésén. Dr. Nagy György ügyvéd a szakmájából adódóan igen megnyerő szónok volt, így ő volt az, aki Szekfű Gyula könyvét először kritikával illette a nap folyamán. Indítványozta „a Rákóczi Ferenc szent emlékét gyalázó Szekfű könyv megbélyegzését.” Bauer Gyula malomtulajdonos és a Nem3 Vásárhelyi Reggeli Újság 1914. március 31. kedd. 10. évfolyam 84. szám, 1. Örök dicsőség II. Rákóczi Ferencnek! 182
