A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Pálinkó Máté: „Büdös az a Szekfű!”, avagy egy elfeledett Rákóczi-szobor története
PALINKÓ MÁTÉ „BÜDÖS AZ A SZEKFŰ!” AVAGY EGY ELFELEDETT RÁKÓCZI-SZOBOR TÖRTÉNETE Hódmezővásárhely város rekordernek számít dombormüvek és szabadtéri szobrok terén Csongrád megyében. De talán sokan nem tudják, hogy ezektől még sokkal több szabadtéri szobor is lehetett volna a városban. Jelen írásomban sajátosan elegyedik az egysíkú történelemszemlélet és a történelem megjelenítésének a kísérlete. Köszönettel tartozom a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár munkatársainak a szíves segítségnyújtásért, hiszen csak itt tudtam rátalálni a témámat adó régi újságok számaira. A vásárhelyi levéltárban sajnos nem maradt meg az 1914-es esztendő törvényhatósági közgyűlési jegyzőkönyveinek kötete, mivel az 1944-es menekülés alkalmával elveszett Baja és Hódmezővásárhely között valahol félúton és sajnos azóta sem lett meg. így tehát ezen esztendőnek az összes eseményét csak a korabeli lapok vonatkozó számaiból próbáltam rekonstruálni. Az általam felhasznált összes lapszám megtalálható a Németh László Városi Könyvtárban. П. Rákóczi Ferencet a nemzeti romantika - Kossuth Lajos mellett - a magyar szabadság megtestesítőjének tüntette fel. Kultuszát helyi vonatkozásban csak Kossuth kiépülő saját kultusza tudta kiszorítani a helyéről. A Rákóczi-kultusz Hódmezővásárhelyen nemcsak a szabadságharc országos eseményeinek a felemlegetéseiből táplálkozott, hanem abból is, hogy a mezőváros földesura (gróf Bercsényi Miklós) maga is kuruc diplomata és hadvezér volt, a „nagyságos fejedelem” egyik legközelebbi munkatársa és barátja. A város ezt mindig is kitüntetésnek tekintette, ugyanakkor a nemzeti romantika a labancokkal békét kötő báró Károlyi Sándort a kuruc igaz ügy elárulójának, „Júdásának”, 1849 után mintegy Görgei Artúr előfutárának tekintették. Hódmezővásárhelyen báró Károlyi Sándor utódai másfélszáz évig gyakorolták a földesúri hatalmat. A református többségű mezővárosban elsősorban kényszerből engedelmeskedett a Károlyi grófoknak. Az idő megszépíti általában a történelmi tényeket, így történt ez gróf Bercsényi Miklós személyével is. Mert noha 1914-ben a város vezetői nagyon ragaszkodtak a kuruc szabadságharcos gróf Bercsényi Miklós személyéhez, a kuruc szabadságharcban elődeik mégis inkább szabadulni akartak a földbirtokostól. Bercsényi nem tudta megadóztatni olyan mértékben a mezővárost, amilyen mértékben akarta volna, ezért - saját bevallása szerint - megunta a bajlódást a vásárhelyiekkel, és hamar túladott a városon, báró Károlyi Sándornak átengedve Csongrád vármegyei birtokait. Tehát a korban sem gróf Bercsényi Miklós, sem a vásárhelyiek nem voltak megelégedve egymással. 1913-ban jött ki a nyomdából Szekfü Gyula A száműzött Rákóczi című kötete a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Bizonyára maga Szekfű Gyula (1883-1955) is tartott attól, hogy könyve nagy port fog kavarni nemcsak a tudományos életben, hanem a mindennapokban is. Szekfű Gyuláig Thaly Kálmán nézetei uralkodtak a Rákóczi-szabadságharcot illetően, amely tulajdonképpen konzer180
