A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

Berlinben tapasztalatszerzés céljából: Pásztor János szobrászművész, Galyasi (Reisinger) Miklós költő, Simonka György újságíró stb.

„Ha tudtad, hogy kedves rózsám nem szeretsz:

Mér’ csaltál el ennyi fődre engömet?

Hagytál vóna engömet a hazámba',

Mér' csaltál el ez idegön országba?!”

Török Károly vásárhelyi népdalgyűjtése, 1872. 141.)

Cselédszökések, időleges elvándorlás

A nem jól végzett munka, az összeférhetetlen gazda, személyes viták miatt gyakorivá válik a férfi béresek nagyszámú elvándorlása, vagy szexuális zaklatás miatt a cselédlányok, szolgálók jóval ritkább szökése. Ez a folyamat már a 18. század elejétől jellemzi és kétszáz-kétszázötven évig végig is kíséri az országot és vidékünket is. A közlekedés fejlődése (jobb utak, vasút), személyes ismeretség, elcsábítás jobb megélhetés reményében vezet a kor törvényileg üldözött szokásához. Mivel ezek többsége közelebbi-távolabbi vidékekről folyamatosan bevándoroló volt, így szakaszos elvándorlásuk a városból nem mutatott kiugró számú lakosság veszteséget. Az 1900-as népszámlálás szerint 1270 hivatalos, mezőgazdasági munkás bevándorló telepedett le nálunk, közülük 44-en nem beszélték a magyar nyelvet.29 Egy érdekes hír arról szól 1889-ből, hogy városunk híres Béla cigánya, Czutor Béla: „Szegedre megy bandájával néhány hétre, mert bizony itthon nem csak hogy nem csur- ran, de csak alig csöppen. Szegeden most kevés a cigány, mert ki New-Yorkban, ki Párizsban muzsikál, s így Béla még szerencsét csinálhat odaát. De hát akkor a mi sétányunkon ki húzza akkor esténként?”30 A következő években - szintén jövedelem-kiegészítés céljából - felvidéki fürdőhelyeken muzsikált Czutor Béla cigány zenekarával.

Az Erdélyből tömeges méreteket öltő, a királyi Romániában munkát vállalók hatása hozzánk is elért. 1905-ben tíz Vásárhelyen cselédsorban élő család, egy romániai földbirtokos csábítására útlevelet és vonatköltséget kapott a városi hatóságoktól. Az első híresztelések hatására újabb negyven család készült kivándorolni ide, mikor egy visszaszökött férfi beszámolt az itteni lakhatási és életföltételekhez képest embertelen körülményeikről Ekkor állt le a többiek kivándorlása.31 A kevésbé elzárt helyen szolgálók gyakran olyan szökési-bűnözési örvénybe keveredtek, amelyből az egyik kiút a kivándorlás lett. A bűnözők között is szép számmal találunk el- és kivándorlókat, minden időben. Vagy a büntetés elől menekülnek ki, vagy a börtönévek után kezdenek új életet idegenben. Egyik leghírhedtebb vásárhe29 VV. 1902. jún. 8. 3.

30 VV. 1889. máj. 23. 3

31 VV. 1906. nov. 30. 142