A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)
cikket az OMKE hivatalos lapjában, a Kertészeti Lapokban 1931-ben „Felhívás Kartársainkhoz” címmel. De mikor 1933-ban artézi kutat fúratott telkén, a család és a kertészet vízellátása érdekében ennek előnyét szerette volna a szomszédaival és a Horthy Miklós út környékén lakókkal is megosztani. Ezért alapított egy kútfúró társaságot „Dobay-féle artézikút-érdekeltségi társaság” néven. Ebbe érdekeltségi alapon rajta kívül még 21 környékbeli lakos lépett be nemcsak a Horthy Miklós útról, de a Zentai, Aradi utcákról is. Még a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár is résztulajdonos lett e társaságban. A kutat Dobay telkén meg is fúrták, az elvezetés részletes tervdokumentációját pedig nagyapám saját kezűleg rajzolta le mérnöki pontossággal. Ez az artézi kút a hatvanas évekig fennállt és ellátta a környéket vezetékes vízzel. Az alapító szerződés és Dobay tervrajza a víz elvezetéséről az irathagyatékban megmaradt. A kertészet a negyvenes évek elején is teljes kapacitással dolgozott. Nagyapám egészen 1944 őszéig folytatta egyre töredékesebb feljegyzéseit az üzem termeléséről. Most már fő segítségeként mellette dolgozott fia, Dobay Ferenc is, aki nála tanulta ki a kertészetet. Miután 1944 őszén Hódmezővásárhelyt is megszállták a szovjet csapatok, a kertészetre és a családra is egy nagyon nehéz 1945-ös év köszöntött. Dobay Imrét 1945-ben kétszer is „szél érte”(agyvérzése volt) és ennek következtében december 15-én meghalt. Agyvérzéséhez bizonyosan hozzájárult a háború elvesztésének tudata, valamint az, hogy bízva a háború sikerében szinte egy vagyonért vásárolt 1944-es, a Magyar Királyság által kibocsátott államkötvényeket (ún. búzakötvényt), amik teljesen elértéktelenedtek. Agyvérzése előtt hajlott kora ellenére az új hatóságok közmunkára is kötelezték. Halálával a magyar kertészet egy nagy alakját vesztette el. Hogy neve még halála után is fogalom volt, bizonyítja az az oklevél, melyet a Magyar Természettudományi Társulat 1950. március 8-án posztumusz adományozott nagyapámnak. A díszes oklevél szó szerint így szól: „A Magyar Természettudományi Társulat választmányának határozata értelmében Dobay Imre urat tagjai sorába felvette, és ezen oklevelet kiadni elrendelte.” Nyilván a szegfűtermesztésben, -nemesítésben, valamint a kertésztanulók oktatása terén kifejtett odaadó tevékenységét díjazták így utólag. Az oklevél érdekessége, hogy 1950-ben állították ki, és még a Kossuth-címer van rajta, pedig akkor már a Rákosi-címer volt a hivatalos. Végül egy érdekes adalék Dobay Imre életéhez. Tudomásom szerint a szakmai egyesületekben kifejtett társadalmi tevékenységein kívül politikai tevékenységet nem fejtett ki. így meglepődtem, mikor az irathagyatékban találtam két pártagsági könyvet. Ezek szerint Dobay Imre és neje 1933 júliusától 1938 júniusáig a Gömbös-féle Nemzeti Egység Pártja tagjai voltak és fizették a tagdíjat. E tevékenységükről mást nem találtam az iratok között. Nyilván az ötvenes években az ilyen dolgokat inkább titkolták a családok még a gyermekeik előtt is. 118