A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)
korábban nálunk ismeretlenek voltak, a termesztéstechnológiájuk is újdonság volt hazai körökben. Nagyapám céltudatosan törekedett kertészete megalapításának kezdete óta arra, hogy lehetőleg egy szegfütermesztésre specializálódott korszerű üzemet hozzon létre. Bár az évtizedek alatt más növényekkel is foglalkozott, de mindig a szegfű volt a fő és kiemelt kultúrája. Megfigyeléseit, a kertészetben végzett munkákat, üzleti tevékenységeket szisztematikusan feljegyezte, és bár nem minden maradt fenn az idők folyamán, de ez az óriási anyag képezi cikkem forrását. Dobay Imre élete 1914-ig Dobay Imre 1880. október 16-án született Kiskundorozsmán egy nyolcgyermekes, római katolikus szegényparaszti családban. Szülei csakúgy, mint többi őse, takácsmesterséggel is foglalkoztak, ezt megerősíti édesanyjának, Ungi Franciskának fennmaradt cselédkönyve, melyben feljegyezték a szövetések adatait (kontóját) is. A takácsmesterség a 19. század végén halt ki az iparilag előállított szövetek elterjedésével. Ez a 19. század végéről fennmaradt cselédkönyv egyébként igazi adatbánya, többek között Ungi Franciska benne megörökítette Imre testvéreinek születési dátumait is. Édesapját szintén Imrének hívták, és 1867-ben kiadott német nyelvű obsitlevele szerint összesen 10 évig katonáskodott. Egyéb hiteles források alapján 1900-ban halt meg. Nagyapám, szakítva a családi hagyománnyal, a kertész mesterséget tanulta ki, azon belül is a virágkertészetet, kerttervezést és -fenntartást. Fennmaradt tanulólevele (bizonyítványa) szerint a műkertészetet Horváth Mihály szegedi kertészetében tanulta ki két előírt tanulóév alatt, és 1899. január elsején a kertészet tulajdonosa állította ki tanulólevelét, ezáltal Dobay Imre műkertész- segéddé vált. További életútját szinte hónapról-hónapra követhetjük egészen saját kertészete megalapításáig a precízen megőrzött dokumentumok alapján, melyek szolgálati bizonyítványokból, illetve munkahelyeinek ajánlóleveleiből állnak. Ez a rendkívüli gyűjtemény egy olyan ember képét rajzolja meg, aki szakmájának gyakorlásához nagyon sokféle tapasztalatot kívánt összegyűjteni sokféle területen, és ez az éveken át tartó vándorlás egyik helyről a másikra hasonlít a középkori mesterlegények vándoréveihez, amíg saját szakmájuk önálló mesterévé nem váltak. E megmaradt egyedülálló gyűjtemény alapján 1914-ig 11 helyen dolgozott. A teljesség igénye nélkül néhány érdekesebb helyszínt kiemelek közülük:- 1899. márc.l-szept. 26.: Gróf Andrássy Tivadar birtoka, Tőketerebes (ma Trebisov, Szlovákia)- 1900. jún. 1-1901. jan. 15.: Egner Adolf térképrajzoló tanár és virágüzlettulajdonos, Radvány (Besztercebánya mellett), mint virágkötő, de a térképrajzolást is minden bizonnyal itt tanulta.- 1901. jan. 15-1902. dec. 15.: Mühle Árpád mű- és kereskedelmi kertészete, Temesvár 111