A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Kovács Kálmán Árpád: A szabadság és üdvbizonyosság toposzai Baltazár Dezső 1921. november 6-i hódmezővásárhelyi beszédeiben

Megszületik az emberi elme egyik legtorzabb szülötte: a liberális Isten. [...] egy saját használatra alkotott lírai Isten, ki egyéni érvényesülésem minden módozatát szankcionálja, anélkül hogy észrevenném, hogy én magam szankcionálgatom a magam kis játékait".65 Bogárdi Szabó István szerint Szabó Dezső tragédiája, hogy a protestantizmus 19. századi olvasatát fogadta el, amely pedig történelmietlen gondolatokra alapozott. Csakis a 19. században eszményített képhez ragaszkodva lehetett a protestantizmust a klasszikus liberalizmus zászlótartójának, a demokrácia vezérképviselőjének, a reformációt a szabadgondolkodás ősének, a magyar protestánsokat pedig a nemzeti függetlenség igazi harcosainak mondani, az Isten abszolút uralmát hirdető reformációban az individualizmus ősforrását megtalálni, mindezt az individualizmus és a közösségi eszme birkózása történetének „haladás”-vonalára fölfűzve. Teljesen egyetértek Kosa Lászlóval, aki szerint rettenetes sorscsapás Szabó Dezső számára, hogy nem vette észre, hogy a magyar protestantizmus sokkal rétegzettebb, sokkal több a csírázó kezdeményezés benne, mint azt az író vélte.66

Visszatérve az üdvbizonyosság kérdésére: Szőts Ferenc 1891. évi pünkösdi köszöntőjében a Szentlélek kitöltetését az üdvbizonyosság ege megnyílásának nevezte, mint ami isteni fényt árasztott téveteg elmére, szent hevülettel töltötte el a szíveket, isteni elhatározásra indította az akaratokat, ami által egyszerű emberek lettek hithősökké, apostolokká, prófétákká. [Új] teremtés,67 űjjászülés, megszentelés és megdicsőítés egyszerre.68

Szlávik Mátyás „A protestantizmus politikai jelentőségéről” című 1893-as cikkében szinte szóról szóra megismételte Grátz Mór szavait, de ezúttal üdvbizonyosság alatt az egyedül hit általi megigazulás sarkalatos tanítását értette.69

Megjelent „az egyház csinálta emberi üdvbizonyosság” gondolata (ami igazából a bűnbánó lelkiismeret nyugtalansága, a terrores conscientiae lutheri vívódásában nyilvánvaló üdvbizonytalanság), ami helyébe a reformáció - úgymond - a kegyelem isteni erejére alapozott, Krisztus nyújtotta isteni üdvbizonyosságot állította.70

Anselmus dogmatikájában (Cur Deus homo?) a kegyelmet Krisztushoz kötötte, biztosította a megváltásban Jézus történeti személyének fontosságát, feltétlen szükségességét. Kimondta azt, ami Augustinusnál a Vallomásokban csak implicit módon volt meg, hogy a bűn nem puszta hiány, hanem tartozás is. De még ő is az emberiséget mint egészet vette figyelembe, csak a bűntől való megváltás és üdvözülés lehetőségét mutatta ki, tehát az egyes hívő üdvbizonyosságának kimon65 Kosa L.: Művelődés, egyház, társadalom i. m. 381.

66 Kosa L.: Művelődés, egyház, társadalom i. m. 381.

67 Utalás a 2Kor 5,17-re.

68 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 32. (1889) 618.

69 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 36. (1893) 7.

70 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 34. (1891) 401.; Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1893. 36. (1893) 675.

99